Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. május 6 (70. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ARNÓTH SÁNDOR (Fidesz): - ELNÖK (Harrach Péter): - PICHLER IMRE (MDF): - ELNÖK (Harrach Péter): - ARATÓ GERGELY (MSZP):
2916 ARNÓTH SÁNDOR (Fidesz) : …már akkor megírta, hogy a bukásmentesség egyenlő tudásmentességgel. Hát nehogy visszatérjünk már az ilyen őrültségeinkhez! A házi feladattal kapcsolatban meg tényleg visszafelé áll a hátamon a szőr. (Az elnök ismét c senget.) Hát mit akarunk mi tanítani, hogyha nem tudjuk elmélyíteni a gyerekeknél a tudást? Ennek egy pedagógiai folyamatban része van, mindegyik dolognak fontos része van. (Az elnök ismét csenget.) Nehogy most írjuk már újra a pedagógiai lexikonokat egy i lyen rossz törvénnyel! (Szabados Tamás: Egy dobásból kimarad! - Derültség.) Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzék soraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Pichler Imre következik, MDF. PICHLER IMRE (MDF) : Köszönöm a szót, elnök úr. Nagyon sommásan szeretn ék fogalmazni akkor, amikor azt mondom, hogy ez a törvénytervezet nem veszi figyelembe a pedagógusoknak a véleményét. Hogy mire alapozom ezt? Az előbb Lezsák képviselőtársam elmondta, hogy igenis, vannak jó iskolák, vannak jó tantestületek, vannak jó tanít ó nénik, és vannak kevésbé jó tanító nénik. Valamennyien tudjuk azt - legalábbis akik tanítunk vagy tanítottunk, vagy tanítottak , hogy igenis, a buktatás egyetlenegy tanárnak sem válik előnyére. Azt hiszem, az évismétlésre ítélt tanulónak tulajdonképpen a legnagyobb gondja és problémája az, hogy abból a közösségből kivesszük. Tehát az, hogy egyáltalán előfordulhat ilyen, mondhatom nyugodtan, hogy a tanító nénin és a szülőn múlik, hiszen ketten meg tudják ezt beszélni. Nyugodtan mondhatom azt, hogy tudok o lyan iskoláról, ahol 1012 éve nem bukott meg, nem volt évismétlésre ítélve egyetlenegy tanuló sem. Felzárkóztató programokat szerveztek annak a tanulónak, akinél látták azt, hogy nem tudja elvégezni azt a követelményrendszert, amit elsőben az alapkészsége knek a befogadására a tanító néni megkövetelt. Tehát itt egyáltalán nem arról van szó, hogy föl kellene találni a spanyolviaszt ebben a törvénytervezetben, hogy az első három évben szülői egyezséggel lehet csak netalántán évismétl ésre ítélni a tanulókat. Köszönöm. ELNÖK (Harrach Péter) : Arató Gergely képviselő úré a szó. ARATÓ GERGELY (MSZP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Először is nagy megtiszteltetés nekem, hogy a jelen lévő ellenzéki képviselők többségét egy ilyen szövegérte lmezési gyakorlatra késztette szerény felszólalásom. Ha a stílust úgy értékelik, hogy talán túl lendületes volt, akkor ne haragudjanak érte vagy ne bántódjanak meg érte, ez nem a téma iránti tiszteletlenségből, éppen ellenkezőleg, a téma iránti elkötelezet tségemből és lelkesedésemből következett. Meg is követném Pokorni képviselő urat, hogyha félreérthetőek voltak a szavaim, de azt fájlalom, hogy nincs most jelen, hiszen azt gondolom, hogy talán még ő is tanulhatna ebből a vitából. Tisztelt Ház! Egy dologba n viszont, azt gondolom, hogy pontos és továbbra is védhető a véleményem. Ez tudniillik arra vonatkozik, hogy változott a világ. És nem arról van szó, hogy most szeretnénk ezt fölforgatni - nem hiszem, hogy ennek az “anyázások napjához” bármilyen köze lenn e, ha hívhatom így a vasárnapi tüntetés körül kialakult helyzetet , tehát nem hiszem azt, hogy itt a világ felforgatásáról lenne szó. Arról van szó, hogy 1987 óta - éppen úgy, ahogy képviselő úr mondta - változott az egész világ, és még nagyobb ütemben, m ég sokkal jobban változott Magyarország. Az oktatási rendszernek ehhez alkalmazkodnia kell - alkalmazkodnia kell, de nem szerkezetváltással. És az a fajta ellentmondás, amiről én beszéltem, erről szólt, hogy ez a törvény
