Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. május 6 (70. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz):
2907 képviselőtársaim, én még olyan szülőt nem láttam, aki azért keresett fel egy tanárt, hogy a gyermekét legyen már szíves megbuktatni. Olyat viszont annál többször tapasztaltam és hallottam, hogy ígértek mindent, még fél disznót is, ha nem bukik meg a gyerek, sőt, arra is többször hallottam példát, hogy megfenyegették a tanárokat, tanítókat. Ez az elképzelés megalázó a tanítóknak. Nem lehet követelni ugyanis, lesz szülő, aki megrántja a vállát, amikor a tanító felelősségre vonja, hogy megint nem tanult a gyerek, és azt mondja: hát, úgysem fogja tudni megbuktatni. És természetesen ennek következményeként a gyermek a következő évfolyamba léphet. Pedig Lezsák képviselő is felhívta az előző parlamenti ülésen a figyelmet arra, hogy a gyerekek számára a legkisebb problémát, legkisebb frusz trációt pontosan az alsó évfolyamokon, tehát elsőben és másodikban történő évfolyamismétlés jelenti. El fogjuk engedni őt felsőbb évfolyamokon, akkor fog majd megbukni, és ráadásul nem is azt az évfolyamot fogja ismételni, amelyikben a hiányosságai fognak keletkezni. Azt hiszem, valóban nagyonnagyon aggályos ez, és nem véletlen, hogy a tanítók berzenkednek ez ellen a javaslat ellen. Feltarthat egyébként egy ilyen gyerek vagy néhány ilyen gyerek nagyon sok mindenkit, a többieket, és ez ellen nem lesz mit te nni. És ha egy osztályban több ilyen tanuló is lesz, ennek az lesz a következménye, hogy a magasabban kvalifikált szülők, a motiváltabb szülők ezután el fogják vinni a gyerekeiket egy olyan iskolába, olyan osztályba, ahol kevesebb olyan gyerek lesz, aki ak adályozza az ő gyermekének az előmenetelét. Lehet hozni ezzel kapcsolatban egyébként antidiszkriminációs törvényt, sok mindent, de, tisztelt képviselőtársaim, ha belegondolnak, ez fog történni. Ha egy évfolyamon, ha egy osztályban sok olyan gyerek lesz, ak i nem tudja elsajátítani az első, második osztály tananyagát, akkor a magasabban kvalifikált szülők más iskolát fognak keresni a gyerekeiknek, és ez nemhogy nem csökkenteni, hanem pontosan növelni fogja az iskolák közötti esélykülönbségeket. És ez tovább f ogja erősíteni az iskolák közötti szegregációt. Ez álhumanizmus, tisztelt képviselőtársaim, és ez az álhumanizmus árt a gyereknek, árt a szülőknek, és árt a tanítóknak. Ez a szemléletmód egyébként már akkor tetten érhető volt a Medgyessykormány működésébe n, amikor egyik első intézkedéseként megszüntette azt, hogy a családi pótlék, az iskoláztatási pótlék, iskoláztatási támogatás az iskolába járáshoz kötődjön. Ez is egy álhumanista megoldás, tisztelt képviselőtársaim, ugyanez a szemléletmód érhető benne tet ten, a teljesítmény nélküli előremenetel. (20.00) Csak az a kérdés, és arra a kérdésre kell válaszolni mindannyiunknak, hogy segítünke a gyereknek, ha a családját 18 éves koráig támogatjuk, és utána eljut 18 éves koráig, második vagy harmadik osztályos vé gzettséggel rendelkezik, és írniolvasni nem tud. Ez a megoldás? Ez segíti a társadalmi integrációt? A mi véleményünk szerint nem az a probléma, ha a gyereknek iskolába kell járni, nem az a probléma, ha ott rend van és vannak normális követelmények. Azt go ndolom, hogy helyénvaló, különösen ennél az iskoláztatási támogatás eltörlésénél, de a buktatás eltörlésénél is, illetve szülői hozzájáruláshoz kötésénél is, amit szintén Lezsák képviselő úr is idézett már: “ki oda se ballagott, még jutalmat is kapott.” Po ntosan ez a szemlélet érhető tetten ebben a törvénytervezetben. Az integrált oktatás támogatása fontos, de látni kell azt, hogy pontosan a leszakadó, hátrányos helyzetű iskoláknak, ahonnan a motiváltabb szülők már elvitték a gyermek eiket, ez egyáltalán nem segít. Az idei költségvetéssel éppen ezek az intézmények kerültek az anyagi ellehetetlenülés szélére, és a törvénytervezetnek az az egyetlen pozitívuma, hogy visszakerült bele a finanszírozási garancia, ami az előző változatokból h iányzott. Én - és itt Arató Gergely képviselőtársamnak erre felhívom a figyelmét - soha nem mondtam azt, hogy a 90 százalék megvolt, de a 80 százalékos garancia az elmúlt évtizedben mindig érvényes volt, és az oktatási törvénytervezet előző változataiból e z hiányzott. Nagyon örülünk, hogy értelme volt többszöri tiltakozásunknak, és ezért visszakerült ez a törvénytervezetbe.
