Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. május 6 (70. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - ARNÓTH SÁNDOR (Fidesz): - ELNÖK (Harrach Péter): - ARATÓ GERGELY (MSZP):
2896 elsősorban a rádióhallgatóknak kéne beszélnünk, és kéne mondanunk olyanokat, amiről önmagunk is tudjuk, hogy nem igaz. (Taps a korm ánypárti padsorokban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Arnóth Sándor képviselő úrnak adom meg a szót, Fidesz. ARNÓTH SÁNDOR (Fidesz) : Tisztelt képviselőtársammal tisztelettel, de nagyon határozottan vitatkoznék, ugyanis az én tapasztalatom sze rint az a nagy tülekedés a hat- és nyolcosztályos gimnáziumok felé lecsengett, ez régesrégen lecsengett, például az én választókörzetemben... (Dr. Szabó Zoltán: Nem ezt mondtam! '90 és '94 között!) Bocsánat, ez mára is vonatkozik, tehát ez a dolog lecseng ett, akkor '94es példákkal viszont nem lehet ezt a dolgot alátámasztani. Ez az egyik része. A másik része a mondanivalómnak az, hogy hihetetlenül érződik, tisztelt képviselőtársam, hogy ön egy másik Magyarországon él. Amikor azt mondja, hogy a kis falusi iskolák gyermekei feleannyit tudnak, ezzel nem lesz népszerű ott, higgye el, egyrészt azért, mert ez nem igaz; másrészt pedig el kell ismerje, hogy a kis falusi iskolákban tanuló gyerekek neveltségi szintjét viszont lehetetlen összehasonlítani a belvárosi iskolákéval. Tehát ez nemcsak arról szól, hogy vajon vane csillogóvillogó kabinetrendszerünk vagy bármiféle oktatástechnikai eszközünk, azt embereknek kell működtetni, azt a gyereket nevelni és tanítani kell. Ez az egyik része. A másik pedig, hogy ha elv eszik ezeket az intézményeket a kis falvaktól, akkor tényleg ki kell írni majd az utolsó lakónak, hogy a legutolsó kapcsolja le a villanyt, mert el fog néptelenedni. Az én választókerületemben sajnos erre is van példa, ott van Nagyrábé: abban a pillanatban , hogy elvették tőle az iskolát meg a téeszt, az addig 800 lakosú falunak egy év alatt, másfél év alatt 500 lakossal csökkent a lélekszáma, vegetál. Kár volt. És minden egyes kísérlet ezzel fog járni, hogyha a kis iskolákat nem becsüljük meg, hogy ezek biz ony egyegy falu sorsát meghatározzák. Ne játsszunk ezzel, képviselőtársam! (19.10) És ez a baj, hogy ön egy másik Magyarországról beszél, egy Budapest című Magyarországról beszél, amelynek semmi köze a szerepi, a nagyrábéi, vagy a bihartordai általános is kolához. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Szét kellene nézni ott, hogy milyen oktatási munka folyik. Megérné. Köszönöm szépen. ELNÖK (Harrach Péter) : Arató Gergely képviselő úrnak adom meg a szót, MSZP. ARATÓ GERGELY (MSZP) : Kép viselő Úr! Bocsásson meg, de határozottan vitatkoznom kell önnel. Én nem hiszek abban, hogy két Magyarország lenne, hogy lenne a kistelepülések Magyarországa és Budapest Magyarországa. Általában sem hiszek benne, általában is visszautasítom ezt a szembeáll ítást, konkrétan a közoktatásban pedig tévesnek gondolom azt az oktatáspolitikát, aminek kedvence van. Tehát tévesnek gondolnám azt a politikát, hogy, mondjuk, válasszuk ki a kistelepülési iskolákat. Nem azért, mert nem ismerem el a fontosságukat, nagyon f ontosnak gondolom, de nem hiszem azt, hogy helyes lenne úgy gondolkozni, hogy vannak a kistelepülési iskolák nehéz helyzetben, és bezzeg a nagyvárosi iskolák, a budapesti csillogóvillogó iskolák milyenek. Kérdezze meg Révész Máriusz képviselőtársát, mindk etten viszonylag jól ismerjük, mondjuk, Kőbánya oktatásügyét, és tudjuk azt, hogy bizony ott is vannak olyan iskolák, ahol számos roma tanuló van, vannak olyan iskolák, amelyek felszereltségükben, épületükben bizonybizony számos szempontból fejlesztésre s zorulnak. Én azt gondolom tehát, hogy itt inkább egy félreértésről van szó, mint valódi vitáról. Azt gondolom tehát, hogy őrizzük meg a higgadtságunkat ebben a dologban. Nem erről szól ez a törvényjavaslat, ne ebből induljunk ki, hogy most ennek jó legyen, és ez a fontos vagy az a fontos.
