Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. május 6 (70. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - ARNÓTH SÁNDOR (Fidesz): - ELNÖK (Harrach Péter): - KUZMA LÁSZLÓ (Fidesz):
2890 kezelésből kerültek a szakiskolába. Ma ők még a tanköteles koron túl vannak, de néhány év múlva már az államra kötelező feladatot ró e fiatalok tanulmányainak megszervezése. Közérdek, hogy szakmát tanuljanak és ne szociális és anyagi teher ként nehezedjenek jövendő életükben a társadalomra. Ez olyan ösztönzők alkalmazását igényli, amelyek elősegítik, hogy kitartsanak az oktatásban egy szakma elsajátításáig. Sok ilyen kallódó, sokszor szegény családból származó fiatal, amíg nem járt iskolába, pénzszerzési lehetőségekhez jutott, és megszokta, hogy van jövedelme. Nem fogja a felzárkóztató oktatást, az iskola befejezését és a szakmatanulást választani, ha ezzel minden pénzszerzési lehetőségétől elesik. Arra kell gondoljunk, hogy fokozott költség is bőségesen megtérül abban, ha a fiatalokból szakmával bíró és munkavállaló ember lesz. A javaslatunk e tapasztalatok alapján veszi át a felzárkóztató oktatásban külföldön már alkalmazott ösztönző mintát. Ma a felzárkóztató oktatásban részt vevők száma ne m éri el a 400at. Kívánatos, hogy a ma még kallódók is bekerüljenek legalább ebbe a rendszerbe. Javaslatunk szabályozási feladatot ír elő a miniszternek. A miniszter rendeletben rögzítse a juttatás mértékét, folyósításának rendjét, a juttatás mértékétől v aló eltérés, a juttatások megvonásának szabályait. Ilyen lehet például, ha a tanuló indokolatlanul mulaszt, félbehagyja tanulmányait, vagyoni kárt okoz, vagy fegyelmi vétséget követ el. E rendelet keretében kell rendezni többek között a juttatásoknak a tan ulók iskolai mulasztásával összefüggő kérdéseit, a juttatások megvonásának szabályait. (18.40) Belátható időn belül a felzárkóztató oktatásban részt vevők juttatásai nem jelentenek számottevő költségvetési terhet. A törvényjavaslat egyik súlyos hibája, hog y a legalacsonyabban iskolázottak számára reménytelen távolságra helyezi az általános iskolai végzettség megszerzését, az általános iskolai végzettséghez és a tizedik évfolyam elvégzéséhez kötött szakmák megszerzését. A felzárkóztató oktatás fogalmát a kül földi gyakorlatnak megfelelően szükséges kiterjeszteni a szakképzési évfolyamokra is. Ez megteremti annak a lehetőségét, hogy a felzárkóztatás ne csak a tanulásra, hanem a munkavégzésre is szocializáljon, inkubátorként működjön a munkába állás kezdeti idős zakáig. Tisztázni szükséges az intézménybe kerülés rendjét. A szakértők véleményére alapozva szintmérésre javasoljuk építeni az egy vagy két évfolyamos képzésbe való bekerülést, megteremteni a szakképzési évfolyamok megnyújtása nélkül az alapvizsgára való felkészülés lehetőségét. Meg kell teremteni a feltételét annak, hogy a felzárkóztató oktatásba a fiatal ne csak a tanév elején kapcsolódhasson be. Lehetőséget kell adni arra, hogy visszatérjen, ha például önhibájából megszakítja tanulmányait. A felzárkózta tó oktatás teljes folyamatában és az utógondozásban fontos szerepet játszik az ifjúságvédelmi felelős is. A törvényjavaslatban szereplő elképzeléssel az alábbiak miatt nem értünk egyet. A felzárkóztató oktatást úgy kell megszervezni, hogy az reális esélyt jelentsen piacképes szakma megszerzésére, akár négy befejezett osztálya van a tanulónak, akár a nyolcadik osztály vége előtt siklott félre az élete. Nem tekinthetjük homogén, reménytelenül lecsúszott csoportoknak azokat, akik bekerülnek a felzárkóztató okt atásba. Nemcsak azért, mert ez a róluk alkotott kép hamis, hanem mert ürügyül szolgálhat ahhoz, hogy számukra mindössze szűk lehetőségeket kínál, ami csaknem kilátástalansággal egyenlő. Irreális, hogy akár négyöt évet is tanulnia kell, hogy piacképes szak mához jusson, hiszen ma az országos képzési jegyzékben az alapfokú végzettséghez sem kötött és az alapfokú végzettséghez kötött szakmák többsége nem jelent hosszabb távra boldogulási esélyt. Irreális, hogy miközben többen igen rossz anyagi körülmények közö tt élnek, már a saját családjukról sem tudnak gondoskodni, eközben időben kitoljuk a munkába állás lehetőségét. Nem várható aránytalanul több tőlük, mint normál oktatásban tanulóktól. Lélektanilag is kedvezőtlen a felzárkóztató oktatásban
