Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. május 6 (70. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - SISÁK IMRE JÁNOS (MDF):
2875 hogy a f enntartó helyi önkormányzat mennyire gazdag avagy szegény, illetve az ott élő népesség mennyire tehetős, befolyásos, illetve rossz pénzügyi helyzetű. Tisztelt Ház! Néhány konkrét észrevétel az ismeretközlésben tervezett reformhoz. Az új oktatási tervezet a lapvetően tagadja a lexikális ismeret szükségességét. Csökkenteni lehet, sőt, bizonyos tantárgyak esetében minden bizonnyal kell is, de ezt is az adott szakma gyakorló szakembereinek közreműködésével lehet csak jól szelektálni. Figyelembe kell venni, hogy az alkalmazott ismeretek alapja is bizonyos lexikális tudás. Denaturált ismeret nincs, a bevezetett új fogalmak, új ismeretek mindig hozzáépülnek a már meglévő ismeretekhez, amelyek kiindulási alapja végső soron szinte minden szaktárgy esetében a lexikális jellegű tudás. Félő, hogy a tervezett tantárgyi hangsúlyok átcsoportosítása egyrészt tovább sorvasztja az iskolák közvetítette általános műveltséget, másrészt felerősíti az oktatásban is a kozmopolitizmust, ami nem szolgálja a nemzeti önazonosítást szolgá ló értékközvetítést a magyar iskolarendszerben. Nem látni a garanciát, hogy az óraszámcsökkentéseket elszenvedő természettudományos és humán tárgyak tanítása során az alapismeret közvetítése nem fog csorbát szenvedni. A kiemelten kezelt informatika- és ide gennyelvtanításban a végső megoldást a kisebb csoportokban való foglalkozás jelenthetné. A nyolcadik osztály után tervezett nulladik évfolyam a nyelv- és számítástechnikai ismeretek súlyozására nem világos, hogyan és kiknek az érdekeit szolgálná: a már is meretekkel rendelkezőkét vagy az ismeretekkel egyáltalán nem rendelkezőkért. A célja pontosan micsoda? Felzárkóztatás vagy pluszismeret nyújtása? A középiskolákban tervezett médiaismeret, publicisztika tanításában egyelőre nincs meg az a képzett pedagógusa nyag, aki ezt jól tudná tanítani. Tisztelt Ház! A törvényjavaslattal összefüggésben soksok kérdés vetődik fel, így például az, hogy milyen áron valósítható meg a sajátos nevelési igényű gyermekek normális iskolába aló integrálása. Mi lesz a gyógypedagógia i oktatást, nevelést folytató iskolákkal? Mibe fog kerülni az utazó szakszolgáltatás? Hol lehet igényelni a költségvetés tervezésénél erre a magasabb normatívákat? De az is kérdésként vetődik fel, hogy miért akarunk visszalépni az alapfokú nevelés tervezet t tagolásával. Mi ez, ha nem rejtett iskolaszerkezetátalakítás? Az idegen nyelv kilencedik évfolyamon történő intenzív oktatása is kérdések sorát veti fel, például: mi lesz a szervezés módja? Milyen beleszólása lesz a fenntartónak? Államilag finanszírozzá ke ezt a kérdést? Hogyan valósul meg a középiskolában az első és második idegen nyelv tanulása? Ebből következik az is, hogy milyen sorsot szánnak mindezek után az ötéves kéttannyelvű gimnáziumi képzésnek. A törvényjavaslat tanulmányozása kapcsán azonban az a legfőbb kérdés, hogy miért akarják a magyar oktatásügyet kormányfüggővé tenni, és négyéves ciklusonként változtatni. Hogyan mérjük a jelenlegi pedagógiai programok hatékonyságát, ha nem hagyjuk azokat kifutni? Ezáltal nem marad kellő idő a pedagógusok nak a tartalmi munkára, nem tudják, hogy tanítsanak vagy főállású alapdokumentumírókká váljanak. Ezzel kapcsolatosan az önök részéről, mármint a kormánypártok részéről az volt az ígérvény, hogy a helyi nevelésioktatási programokat nem fogják változtatni, azzal nem kell különösebben foglalkozni. Nos, kérem tisztelettel, a törvényjavaslat 82. §a, amely a közoktatási törvény 129. §át módosítja, ennek egyértelmű cáfolata: 2004. június 30ig minden iskolának, kollégiumnak felül kell vizsgálnia a nevelésiokt atási programját, és azt be kell nyújtani a fenntartó részére. Véleményem szerint - mint gyakorló polgármester mondom ezt - ez teljesen helytelen, fölösleges munkát ad az intézményeknek. A jó színvonalú munkához a pedagógusok állandóságot, nyugalmat és biz tonságot szeretnének. Miért kell mindig mindent megváltoztatni? Persze, az is kérdés, honnan lesz pénz az újból előírt dokumentumok szakértői véleményezésére. Komoly gondot vet fel az is, hogy miért bízzuk a szakma megítélését szakmán kívüliekre. Miért kel l egyezkedni a szülővel a gyermek továbbhaladásáról? Miért nem a továbbhaladáshoz szükséges
