Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. május 6 (70. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - SISÁK IMRE JÁNOS (MDF):
2874 interdiszciplinaként fognak megjelenni a képzés vége táján, tehát nincs értelme egyiket vagy másikat valamilyen szinten magasztalni. A másik pedig: a jövő isk olája - ezt már több helyütt elmondtam - nem az, hogy egy tantervi struktúrát elvégezve, aztán kikerülve csodagyerekek hagyják el az iskolát, és a munkaerőpiacra vagy az életbe kikerülnek, hanem az iskolának a XXI. században, azt hiszem, a felhalmozott ism eretek birtokában egyetlen célja lehet, hogy a tudás megszerzésének a képességére tanít meg. Ha ezt tartjuk szem előtt, akkor nem megyünk ilyen vakvágányra, hogy melyik tantervi struktúra lehet esetleg a jobb vagy a kevésbé jó. Köszönöm a megtisztelő figye lmet. (Taps a Fidesz soraiból.) (17.30) ELNÖK (Harrach Péter) : Köszönöm szépen. Folytatjuk az előre jelentkezett képviselők sorát: Sisák Imre képviselő úr következik, MSZPfrakció... - MDF. (Derültség.) Mi lesz még 11 órakor, ha már most? SISÁK IMRE JÁNOS (MDF) : Köszönöm a szót, elnök úr, de ezzel a megtisztelő átüléssel nem kívánnék foglalkozni. A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosítására benyújtott T/3591. számú törvényjavaslatról általában elmondható, hogy sokat markol, de keveset fog. Az az olyan kérdéseket kíván jogi úton szabályozni, ami nem a jogalkotó feladata, ezzel megsérti az iskolák és a pedagógusok szabadságát, és ellentétes a szubszidiaritás, a kurrens európai politikai kultúra alapelvével is, amely szerint a döntést azon a szint en kell hozni, ahol a kérdések felmerülnek. Vagyis egy törvénynek, egy államnak nem kell mindenről és mindenre kiterjedően nyilatkoznia és határoznia, különösen nem olyan esetekben, amelyekben nincs társadalom- és szakismerete, például attól nem lesz képes ségfejlesztő egy iskola, hogy törvényben erre kötelezzük. Megállapítható, hogy a törvénymódosítás nem volt szakmailag kellően előkészítve, a jelenlegi rendszer minden hibája mellett tökéletesen működik, nem kísérte semmilyen katasztrófa, sem összeomlás, am i e fejvesztett kapkodást indokolta volna. Vagy mégis? A kapkodás hátterében két tényező rejtőzik: az önkormányzatok kontójára ősszel elnótázott korteskedés költsége beérett, aminek következtében az oktatási intézmények százait zárják be, illetve vonják ös sze az ország valamennyi részén, de főleg vidéken; a kormányzat a rejtett iskolaszerkezetátalakítással több ezer pedagógus alkalmazását szüntetteti meg az önkormányzati fenntartású iskolarendszerben, ezzel jelentős költséget spórolhat meg az erre az útra terelt önkormányzatoknak. A törvénymódosítás egyrészt csillapíthatja a helyi települési önkormányzatok forráséhségét, másrészt fellazíthatja az oktatási intézmények bázisán élő helyi értelmiséget. Hiányzik a tervezett törvény mögül egy társadalmi, szakmai, politikai konszenzuson alapuló stratégia, amelyet mind a négy parlamenti párt tudna támogatni, amely kormányváltások után is folytatható. Enélkül a program elsietett, hatástalan akció marad. A példát ebből a szempontból Portugália szolgáltatja, ahol a köz oktatási törvényt teljes társadalmi konszenzus mellett fogadták el, és ez a törvény legalább húsz évig jelent kiszámítható iskolapolitikát az egész társadalom és az érintett szakmák számára. A törvénymódosítás várhatóan jelentős konfliktusokat fog szülni a z iskolákon belül, az iskolák között, a helyi társadalom és a helyi politika között. Az értelmetlen struktúraátalakítás sok pénzbe kerül. Ki fizeti ennek közvetlen és későbbi járulékos társadalmi költségeit? Ma az önkormányzatoknak évente egy tanuló körülb elül 550 ezer forintjába kerül, és ehhez mindössze 194 ezer forintos normatív támogatást kapnak. Felvetődik tehát a kérdés: az egyébként is alulfinanszírozott közoktatásba az állam meddig kíván beavatkozni? Mivel a törvénymódosítás nem rendel forrásokat a feladatok mellé - bár a törvénynek ez jelenleg nem feladata , mindenképpen rá kell kérdezni, hogy miből lesz finanszírozva ez a rengeteg feladat. A válasz egyszerű: a jelenlegi törvénymódosítás felerősíti az iskolák közötti különbséget, aszerint,
