Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. május 6 (70. szám) - Az iraki válság rendezése érdekében tett erőfeszítésekhez történő magyar katonai hozzájárulásról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - MÉCS IMRE (SZDSZ): - ELNÖK (Harrach Péter): - BÁRSONY ANDRÁS külügyminisztériumi államtitkár:
2802 humanitárius segítségnyújtás céljából engedtük csak át a légteret; a határozati javaslat, amit önök is megszavaztak tegnap, egyértelműen a NATO és a PfPtagországok, illetve a PfPben részt vevő országok számára, a fegyveres erők s zámára tette lehetővé az átengedést. Ugyanolyan fegyveres erők számára, mint amilyen fegyveres erőt szeretne a kormány ebben a bizonyos kontingensben odaküldeni. Tehát érvényes országgyűlési határozatok vannak arra, hogy Magyarország légterét, vasútjait, o rszágútjait olyan országok, amelyekkel mi együtt gondolkodunk és együtt cselekszünk a NATO berkein belül, használhassák fegyveres erőik átvonultatásához. Csak mi ki akarunk belőle maradni. Van erre egy mondás, amelyet szalonképes formában úgy szoktak idézn i, hogy más fülével a csalánban kotorászni. Ez a tipikus esete annak: hogy csináljanak mások rendet egy országban. Mert azon ma már valóban kevéssé érdemes elkezdeni vitatkozni, hogy volte a fegyveres beavatkozásra felhatalmazása az Egyesült Államoknak és szövetségeseinek vagy nem. Ami tény, hogy megtörtént a beavatkozás, és ami tény, hogy Irakban rendet, békét, kiegyensúlyozott, demokratikus körülményeket szeretnénk látni mindannyian. A kérdés az, hogy ehhez mi mivel járulunk hozzá; azzal, hogy szurkolunk , és egyébként megengedjük másoknak, hogy elvégezzék azt a feladatot, amely feladattal értékrendszerűen mi is egyetértünk, csak éppen ki akarunk belőle maradni. Azt gondolom, hogy ebből kimaradni az értékrendünk, a vállalt értékeink alapján nem szabad, mer t utána nem hirdethetjük teljes joggal és teljes erkölcsi felelősséggel azt, hogy mi ezekkel a célokkal általában egyetértünk - csak amikor konkrétan cselekedni kell, akkor nem cselekszünk. Azt mondja az a bizonyos 1472es ENSZhatározat, amire Karsai képv iselő úr is utalt, és Németh Zsolt is az iménti felszólalásában utalt arra, hogy az ENSZnek egyre több munkatársa tartózkodik az iraki területen - akik egyébként nem fegyveresek, hanem különböző funkciókat látnak el, például a fegyverzetellenőrök egy rész e is már megjelent ismét a terepen , hogy sürget valamennyi érintett felet az ENSZ Biztonsági Tanácsa, hogy javítsa az ENSZ, valamint kapcsolódó személyzete vagyontárgyainak, valamint az Irakban lévő, ezen szükségleteket kielégítő humanitárius szervezetek nek a biztonságát, védelmét és mozgásszabadságát. A biztonságot és a védelmet nem lehet másként garantálni, mint olyan erőkkel, amelyek képesek biztonságot garantálni. Ezek pedig valóban katonai vagy rendőri szervek lehetnek. Mi az eredeti határozati javas latban azt fogalmaztuk meg, hogy katonai rendfenntartó. Erre önök azt mondták, hogy ez nem jó - a közös határozatban ez volt , ez nem jó, legyen békefenntartó. Erről elhangzott itt már egy szemantikai vita, betettük, hogy legyen békefenntartó, ami egy sok kal tágabb értelmezés, mint a katonai rendfenntartás. A tágabb értelmezés a békefenntartás, a szűkebb a katonai rendfenntartás. Önök azt kérték, hogy legyen békefenntartó - lett békefenntartó. Amikor azt kérték, hogy legyen stabilizáció, akkor lett stabili záció. Ez nincs megfogalmazva sehol a katonai diplomáciai szótárakban, de rendben van, erre cseréltük ki. Lám, cseréljük ki itt is erre - de ezt a feladatot nem tudja ellátni egy humanitárius segélyszervezet! (10.50) Az ENSZ Biztonsági Tanácsa arra sürgeti a tagországokat - és ez egy BThatározat , hogy igenis, biztosítsák még az ENSZ ott lévő munkatársainak is a biztonságát és a mozgásszabadságát. Meg fogják tenni mások, ha mi nem járulunk ehhez hozzá, nemcsak a lengyelek, hanem minden tagország - NATOta gország vagy PfPország , és ezen túlmenőek is, Moldova, Azerbajdzsán, sorolhatnám az országokat. Szóval, a kérdés a következő, és nem lehet emellett elmenni: Magyarország vane abban az erkölcsi helyzetben, vane abban a politikai helyzetben, hogy azt mo ndja, hogy ezt csinálják mások, csináljanak ott rendet, tartsanak biztonságot ott mások, mi pedig itthonról hangosan szurkolunk mindehhez. Hozzáteszem persze, hogy közben elvárnánk azt, hogy a magyar humanitárius segélyszolgáltatásokat, amelyeket egyébként az ország lakossága vagy a költségvetés, vagy magyar társadalmi szervezetek biztosítanak, ezeket mások juttassák el a célba, mások vigyázzanak a magyar
