Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. május 6 (70. szám) - Az iraki válság rendezése érdekében tett erőfeszítésekhez történő magyar katonai hozzájárulásról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP):
2803 humanitárius segélyszervezet munkatársainak biztonságára, ne a mieink, és mi nem tudunk viszonossági al apon semmi mást szolgáltatni más országok humanitárius szervezeteinek. Van nekünk erkölcsi alapunk azt mondani, hogy igenis, menjenek oda magyar humanitárius segélyszervezetek, de az ő biztonságukat más országok fegyveres erői garantálják, miközben mi a ma gunk részét nem tudjuk kivenni ebből az egészből? Milyen alapon várjuk ezt el tőlük? Lehet persze, hogy ez egy magatartásforma. Befejezésül, elnök úr, egyetlenegy dolgot: négypárti parlamenti delegációval együtt voltam a NATOközpontban, most jelen pillana tban egy négypárti parlamenti delegáció úton van Washington felé. Brüsszelben mit mondtak? Brüsszelben azt mondták, hogy elégedetlenek a magyar döntéshozatali mechanizmus rugalmatlanságával. Önök, ellenzéki képviselő urak, akkor azt mondták, hogy minden al kotmányos módosításra készek úgy általában, hogy ez rugalmasabbá váljon, a kormánynak legyen felhatalmazása. Önök sokkal többet ígértek Brüsszelben, mint amennyit most megtagadni szeretnének. (Az elnök a csengő megkocogtatásával figyelmeztet az időkeret le teltére.) Azt kérem, hogy gondolják át az álláspontjukat. Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiból.) ELNÖK (Harrach Péter) : A következő felszólaló Göndör István képviselő úr, MSZPfrakció. GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztel t Képviselőtársaim! Valahol ott szeretném folytatni, ahol Bársony államtitkár úr abbahagyta. Németh Zsolt képviselőtársam - és én tisztelem, mert tudom, hogy jól felkészült külpolitikus - hozott példákat. Tudom, hogy ismeri azokat az ENSZ BThatározatokat, amelyekre az államtitkár úr hivatkozott, és hiszem, hogy azt is tudja, hogy az ön példáihoz hasonlót a másik oldalon is lehetne tucatjával felhozni. Amibe én belekapaszkodnék, az első dolog: az élet minden területén rendkívül fontos a tervezés, a gazdaság i folyamatokban ugyanúgy, mint a katonaiban. Én erre az ön példáihoz csak egyet hoznék: most gyönyörű idő van, mindenki tervezi a nyári szabadságát - tervezi. Ha valahová el akar menni, el kell hogy menjen egy utazási irodába, hogy magának helyet foglaljon . Ha ezt bizonyos időn belül nem teszi meg, akkor már csak beszélhet arról, hogy szeretett volna valahová elmenni. Szeretett volna valahol pihenni, mert nem vett részt egy bizonyos folyamatban. A katonai tevékenységben különösen nagy jelentősége van annak, hogy a dolog tervezhető legyen. Most velünk pillanatnyilag nem lehet számolni, mert mi hetek óta hezitálunk, tehát várakozásra késztetjük a szövetségeseket, mert nem tudnak mit kezdeni velünk. Egy idő után dönteni fognak, hogy Magyarország részt vesz, vag y nem vesz részt, hanem helyettünk valaki más. Tisztelt Képviselőtársaim! Ezt el lehet dönteni, csak azt gondolom, hogy akkor abban kellene dönteni, hogy Magyarországnak nincs szüksége egyszerűen saját haderőre, nincs szükségünk erre a képességre, és akkor ehhez hasonló konfliktusokban tényleg csak széttárhatjuk a kezünket, hogy mi szeretnénk ugyan, meg jó lenne, de nekünk ilyenünk nincs. De amíg van, addig, azt gondolom, ezzel szembe kell nézni. Szeretnék hivatkozni arra, amit szintén államtitkár úr mondot t, hogy milyen a nemzetközi megítélésünk. Én magam is részese voltam azoknak a folyamatoknak, amelyek még a NATOcsatlakozásunkat csak előkészítették. Azt gondolom, és abban bízom, hogy ellenzéki képviselőtársaim… - de most körülnéztem, közülük senki nincs a teremben, aki ott részt vett, és szembesültünk azzal az első megfogalmazással, ami a legnagyobb bizonytalanságot okozta Magyarországgal szemben a csatlakozást megelőzően, hogy képese a magyar politikai elit arra, hogy a kül- és biztonságpolitikai kérdé sekben egyetértsen, vagy ezt naponta és folyamatosan
