Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. február 4 (46. szám) - Az egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló, az Országgyűlés 2002. december 17-ei ülésnapján elfogadott, de ki nem hirdetett törvény vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. SALAMON LÁSZLÓ, az alkotmány- és igazságügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője:
29 Mind a két para grafus egyértelműen illeszkedik - mint előbb jeleztem - az önkormányzatok működési rendszeréhez, a kötelezően ellátandó önkormányzati feladatok megoldásának a módjához. Felmerült a vita során az, hogy miért más a helyzet a közoktatás, illetőleg egyéb terül etek, mint mondjuk a szociális ellátás esetében. A közoktatás esetében a közoktatásról szóló, többször módosított 1993. évi LXXIX. törvény alapozza meg azt, hogy az önkormányzatok mellett az egyházak, az alapítványok, illetőleg a magániskolák is azonos pén zügyi finanszírozási elbánásban kell hogy részesüljenek. Ennek a hátterében meghúzódik egy alkotmánybírósági döntés, a 4/1993. számú alkotmánybírósági határozat, melynek megállapításait a 18/1994. számú alkotmánybírósági határozat megerősítette. A 4/1993. számú alkotmánybírósági határozat azért állapít meg speciális rendelkezéseket a közoktatás esetében, mert a magyar állam, amikor 1976ban becikkelyezte a polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányát, akkor egyben vállalta azt is, hogy az oktatás, a nevelés terén garantálja azt, hogy a világnézetileg semleges nevelés mellett világnézetileg elkötelezett nevelésre is lehetőség nyíljon. Ez a speciális nemzetközi kötelezettség alapozza meg egyébként a közoktatási törvényben szereplő rendelkezéseket. Ne m lehet ezeket a rendelkezéseket kiterjesztő módon értelmezni, nem lehet ennek alapján megállapítani azt, hogy ugyanilyen finanszírozási kötelezettség terheli az államot más szférák esetében is. Ugyanakkor világosan látnunk kell, hogy a vitatott két paragr afus nem megfosztja az egyházakat bizonyos jogosítványaiktól, hanem garantálja számukra azt, hogy szerződés alapján megkapják azt a pénzt, ami az intézmények működtetéséhez elengedhetetlenül szükséges. Ez a kérdés az, amit másként ítéltek meg ellenzéki kép viselőtársaim. Egyébként a vita során felmerült az is, hogy a köztársasági elnök úr miért nem alkotmányossági aggályokat fogalmazott meg. Nagy valószínűséggel azért, mert ilyeneket ő sem talált. Ha ilyen alkotmányossági aggályokkal találta volna magát szem be, akkor nem visszaküldi a ma már elfogadott, de még ki nem hirdetett törvényt a parlamentnek, hanem az Alkotmánybírósághoz fordul. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokból.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Az ugy anezen bizottságban megfogalmazódott kisebbségi vélemény ismertetésére megadom a szót Salamon László képviselő úrnak. Öné a szó, képviselő úr. DR. SALAMON LÁSZLÓ , az alkotmány- és igazságügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Elöljáróban: nagy meglepetéssel értesültem Wiener képviselőtársam tényközléséből, hogy az alkotmányügyi bizottság ma ülést tartott volna. Ha ez így van, akkor ez az ülés szabálytalan volt és nem volt házszabályszerű, mert erre például én semmilyen meghívót, semmilyen értesítést nem kaptam. Ehhez képest a kisebbségi vélemény csak a tegnapi ülésnapon elhangzottakkal kapcsolatban fogalmazható meg. Az alkotmányügyi bizottság kisebbsége merőben más ként ítélte meg a felmerülő kérdéseket, és más végkövetkeztetésekre jutott, mint a kormánypárti többség. Véleményünket Harrach Péter képviselőtársunknak a T/1224/89. számú módosító javaslata kapcsán fejtettük ki részletesen. Rámutattunk arra - miként itt m ár több, a kisebbségi véleményt tolmácsoló bizottsági előadó is megemlítette , hogy a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény értelmében a szociális intézmények fenntartásának joga az egyházakat alanyi jogo n illeti meg. (Kósáné dr. Kovács Magda: És?) Ez olyan szerződéshez, amiről Wiener képviselő úr beszél, nem köthető. Éppen ezért a kormány törvényjavaslata inkoherens helyzetben van a lelkiismereti és vallásszabadságról, illetőleg az egyházakról szóló, emlí tett 1990. évi IV. törvénnyel, ami egyébként, képviselőtársaim, kétharmados törvény, azaz súlyában és jelentőségében felette áll a többi törvénynek, még ha alkotmányjogi értelemben nem is képez egy magasabb hierarchikus helyet. De
