Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. február 4 (46. szám) - Az egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló, az Országgyűlés 2002. december 17-ei ülésnapján elfogadott, de ki nem hirdetett törvény vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. CSEHÁK JUDIT egészségügyi, szociális és családügyi miniszter:
30 az a funkciója, hogy alko tmányjogi kérdéseket, adott esetben egy nagyon fontos alapvető jogot, a vallásszabadsághoz fűződő jogot, lelkiismereti szabadsághoz fűződő jogot és az egyházak működésével kapcsolatos jogot - mint alkotmányos alapjogot - annak részkérdéseiben szabályozza. Ezzel a kétharmados törvénnyel felesel a kormány jelenlegi törvényjavaslata. Az alanyi jog megvonása értelemszerűen azt is eredményezi, hogy ezeknek az intézményeknek a finanszírozása ellehetetlenülhet, illetőleg ha az egyház ezeket az intézmé nyeket fenn akarja tartani, akkor csak a saját maga erőfeszítéseire támaszkodhat. Éppen ezért teljesen jogos és teljesen indokolt a kisebbségi vélemény értelmében a köztársasági elnök úrnak a vétójoggal kapcsolatosan kifejtett aggálya és mindazok az indoko k, amelyek miatt ennek a törvénynek az újramegfontolását az Országgyűlés figyelmébe ajánlotta. Ugyanakkor az elmondottakból következően az alkotmányügyi bizottság kisebbségében kifejezetten alkotmányos aggályok is felmerültek. Tulajdonképpen az elmondottak ból következően ez a törvényjavaslat a jogegyenlőség elvét sérti, ugyanis az egyházi szociális intézmények adott esetben állami, önkormányzati feladatköröket váltanak ki. Ehhez van az egyházaknak alanyi joguk, mint mondottam. Az Alkotmánybíróság hasonló té májú állásfoglalása szerint, melyet a közoktatási törvénnyel kapcsolatban alkotott meg, abban az esetben, ha állami feladatkört egyházi intézmények vesznek át, akkor az ehhez szükséges anyagi fedezetet is biztosítani kell, vagyis a normatívát biztosítani k ell. Ez a törvényjavaslat viszont ezt a lehetőséget megszünteti. Az a már előttünk sajnos nem ismeretlen kormánypárti álláspont, hogy az egyházi intézmények tartsák el magukat, sérti a közteherviselés elvét, mert azok, akik az egyházi intézményekben kívánj ák ezeket a szolgáltatásokat igénybe venni, ugyanúgy megfizették az adót, mint a többi magyar állampolgár, az adómegfizetéssel pedig jogot szereztek arra, hogy ezeknek az intézményeknek a szolgáltatásaihoz külön anyagi tehervállalás nélkül hozzájuthassanak . Ezzel a rendezéssel tehát, amit a kormány itt erőltet, a kétszeres fizetésre kötelezi, kényszeríti ezeket az állampolgárokat, különbséget téve elsőrangú és másodrangú állampolgárok között. Egészében: az alkotmányügyi bizottság (Az elnök a csengő megkocog tatásával jelzi az idő leteltét.) kisebbsége a köztársasági elnök úr indokaival egyetért, alkotmányos aggályait juttatta kifejezésre, és Harrach Péter képviselő úr módosító indítványait támogatta. Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokból.) ELNÖ K (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tájékoztatom önöket, hogy az önkormányzati bizottság jelezte, nem kíván előadót állítani. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Csehák Judit egészségügyi, szociáli s és családügyi miniszter asszony jelezte, hogy a Házszabály 50. § (5) bekezdése értelmében és ebben a szakaszban jelzett jogával élve a napirendi pont tárgyalása kezdetén és végén is szólni kíván. Így a Házszabály 50. § (5) bekezdése alapján megadom a szó t a miniszter asszonynak. Miniszter asszony, öné a szó. DR. CSEHÁK JUDIT egészségügyi, szociális és családügyi miniszter : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! December 23án késő délután fájdalmas megdöbbenéssel szereztem tudomá st arról, hogy Mádl Ferenc köztársasági elnök úr nem írta alá a szociális törvénycsomagot, hanem megfontolásra visszaadta azt az Országgyűlésnek. Őszinte meglepetést azért okozott számunkra ez a döntés, mert a kormány jóléti programjának részeként olyan tö rvényjavaslatot nyújtott be a parlamentnek, amely a családok, a gyerekek, az idősek és a fogyatékkal élő személyek szociális biztonságát kívánta erősíteni.