Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. május 5 (69. szám) - A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény, a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló... - DR. MIKES ÉVA (Fidesz):
2761 DR. MIKES ÉVA (Fidesz) : Köszönöm szépen , elnök úr. Tisztelt Ház! Szerencsére oly sokan beszéltek már ma este előttem, hogy én csak néhány témát szeretnék megemlíteni ebből a meglehetősen nagy és sokféle kérdést felölelő témából vagy diskurzusból. Egyrészt szeretném előzetesen megnyugtatni önöke t, hogy eszem ágában sincsen sem nemzetközi összehasonlítások részleteibe, sem pedig történeti részletekbe bocsátkozni. Azonban újfent meg kell hogy említsem a személyi hatály régebbi szűkülése, most pedig kiterjesztése kapcsán és ügyében, hogy természetes en rendkívül fontos, kiemelt fontosságú munkavállalók presztízs, szociális érdekeivel foglalkozni, erre mindannyiunknak tekintettel kell lenni, és ezen érdekek érvényesülését mi sem, a FideszMagyar Polgári Párt frakciója sem óhajtja akadályozni. Azonban ezzel párhuzamosan azt gondolom, hogy rendszerében, struktúrájában kell végiggondolnunk a közszolgálatiságot, rendszerében, struktúrájában kell végiggondolnunk azt, hogy mi felé tartunk, milyen szabályokon, milyen lépéseken keresztül tartunk egyfajta cél v agy a közszolgálatiságnak egyfajta állapota felé, és e tekintetben mindenképpen ennek alárendelten is vizsgálnunk kell a személyi hatály kérdését. Miért tartom ezt fontosnak megemlíteni? - és itt szeretnék csak néhány mondatban utalni arra a fenyegetésemre , hogy ki szeretnék térni néhány történeti és nemzetközi kérdésre, de tényleg nagyon szűken és néhány mondatban. Az közismert azok körében, akik erről vitatkoznak, hogy a világ országaiban - és itt természetesen elsősorban az európai országok jönnek számít ásba példaként vagy referenciaként - számos megoldása létezik a közszolgálatiság szabályozásának. Létezett, hogyha történeti szemléletben nézzük, ennek a századnak az első felében, amikor ennek megvolt az a speciális oka, hogy olyan fajta szociális helyzet hez, juttatásokhoz, biztonsághoz vagy kiszámíthatósághoz csak a közszolgálatban vagy a közszolgálat meghatározott, kiemelt területein dolgozók juthattak hozzá, ami egyébként a munkavállalói társadalom más területein elérhetetlen vagy nagyon nehezen elérhet ő volt. Nyilvánvaló, hogy a modern államok kialakulásával, illetve meghatározott szociális biztonság elérése után ez önmagában véve nem tesz vonzóvá, nem tehet vonzóvá közszolgálatiságot, tehát ennek a fajta vonzóvá tételnek vagy ennek a fajta rendszernek a felállításával ma már nem operálhatunk. Ennek dacára van, ahol megmaradt a közszolgálatiság és annak meghatározott vonásainak külön szabályozása, van, ahol nem. Az is közismert tény, hogy a modern kor kihívásai azon orszá gokban is, ahol ilyen módon megmaradt egyfajta külön köztisztviselői szabályozás, a kihívások ezeket a szigorúbb szabályokat puhítják, illetve húzzák szét. Itt kell, azt hiszem, néhány mondatot szólnunk például a főtisztviselői kar ügyéről, és hadd ne abba n a vitás összetételben, hogy miért és hogyan ellenezte ezt a Szocialista Párt, illetve a Szabad Demokraták Szövetségének frakciója. Hiszen aki részt vett a vitában, annak számára nem kétséges, hogy nemcsak a részletszabályokat ellenezték, hanem magát a jo gintézményt is erősen ellenezték, most pedig magát a jogintézményt nem ellenzik. Azt gondolom, hogy - leszűkítve a vita tárgyát - ennyit azért megállapíthatunk. Noha aki akkor a politikából kicsit is kivéve ezt a problémát megszemlélte, az világosan tudta, hogy azzal a problémával próbálunk megküzdeni, ami egyébként - a nyugati közszolgálatokban jellemzően - a közszolgálatiságot már felbontó menedzserszerződéseknek vagy pedig a magas fokú vezetők díjazásának, illetve a piac és a közszolgálati vezetők közti átjárhatóságnak a problematikája, amire egyébként különböző országokban különböző megoldások vannak. De az, akár tetszik ez nekünk, akár nem, tökéletesen bebizonyosodni látszik, hogy a régi fajta, úgymond, vonalas rendszerbe szabott közszolgálati szabályok kal ez a probléma ma már nem kezelhető, illetve nem kezelhető olyan szinten, amilyen szinten egy, a magángazdaságban is elvárható képzettséggel, tulajdonságokkal és rugalmassággal rendelkező vezetőket szeretnénk mi a köztisztviselői létben, a köztisztvisel ői munkában is foglalkoztatni.
