Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. május 5 (69. szám) - A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény, a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló... - DR. MIKES ÉVA (Fidesz):
2762 Tehát megint mondom, hogy nyilvánvalóan sokak szociális és presztízsproblémáit nagymértékben javítja a visszaszervezés kérdése. És hogy most vitatkozunk, hogy esetleg további lépésként szóba jöhete a fizikai alkalmazottaknak a visszaszervezése vagy nem, erre több párt hozzászólásában hallottunk érveket, miért lenne ez jó. Én itt ma, az általános vita helyén csak arra kérem föl a tisztelt államtitkár urat, hogy a presztízs, szociális, nagyon fontos kérdések kezelése mellett, azzal párhuzamosan ennek a végiggondolása és az átgondolása mindenképpen azzal együtt haladjon, hogy merre tart a közszolgálatiság Magyarországon, mely modell az, ami számunkra egyébként az előterjesztők szerint követhető út, és erre kell felfűznünk azokat a módosításokat, amelyek esetleg még előttünk állnak, hiszen az állam működése szempontjából rendkívül fontos munkavállalói rétegről beszélünk, itt tehát nyilvánvalóan rögtönözni nem lehet és nem érdemes. Szeretnék itt még beszélni az illetmények kérdésér ől. Már amikor a vezérszónoklatok elhangzottak, akkor is próbáltunk erről, egyébként gyakorlatilag minden oldalról szót ejteni. Bármennyire is helyes és akár üdvözlendő is az a szabály, ami a lefelé való eltérés lehetőségét kiiktatja a törvényből, és nyilv ánvaló, hogy ez lehet nagyon örvendetes a munkavállalók számára is akár - és ezt az “akár”t mindjárt indokolom , azt tudnunk kell, hogy ma Magyarországon több száz olyan önkormányzat van vagy lehet, ahol ez problémákat okozhat. Itt nyilvánvalóan olyan ön kormányzatokról van szó, amelyek akár körjegyzőségben, akár nem körjegyzőségben, de néhány köztisztviselőt foglalkoztatnak, és ezen néhány köztisztviselő számára egyébként, meg kell hogy jegyezzem, sokszor nem elsősorban az a kérdés, hogy 10 százalékkal el térhete lefelé vagy sem az ő illetménye, hanem az a meghatározó kérdés, hogy ilyen jellegű munkát ő azon a területen vagy azon a kistelepülésen kaphat avagy nem kaphat, és ismerve a kistelepüléseknek az anyagi helyzetét és a mozgásterét, ez nem is biztos, hogy annyira jelentéktelen kérdés. Én nagyon remélem, hogy az előterjesztő ezt is vizsgálta. Azt is pontosan tudjuk - és természetesen lehet, hogy a véleményünk megoszlik e tény körül, azonban a tény ismert , hogy a 2001es módosítás előtt is, éppenségge l a Belügyminisztérium is végzett ilyen felméréseket, amiből világosan kitűnt, hogy az önkormányzatoknál dolgozó köztisztviselőknek egy meghatározott településnagyság és településfajta függvényében jelentősen nagyobb a jövedelme, mint például a központi ig azgatásban dolgozóknak; hogy a területi igazgatásról ne is beszéljünk, mert meg kell hogy mondjam, hogy ebben az összehasonlításban, ami az önkormányzatok központi igazgatása, illetve a területi igazgatás, legpregnánsabban a területi igazgatásban dolgozók jövedelme maradt el egy meghatározott önkormányzati jövedelemtől. Mely önkormányzatokról beszélünk itt? Nyilvánvalóan a városi, jellemzően a nagyvárosi, a budapesti kerületi - meghatározott okokból, amely okok elsősorban egyébként annak idején az önkormány zati vagyonátadásban keresendők elsősorban, illetve az iparűzési adók kivetésének és beszedésének lehetőségéből, tehát ez okokból adódóan gazdagabbnak minősíthető kisvárosokban. Azt gondolom, ez nem elsősorban arról az oldalról vizsgálandó, hogy kelle, sz abade, etikuse, ha ilyen módon szóródnak az önkormányzati, illetve az igazgatásbéli jövedelmek, hanem ez olyan problémát is felvet, amivel egyébként a magyar igazgatásnak meg kell birkóznia, és korántsem vagyunk túl ezen a problémán: ez pedig a szakember rel való ellátottságnak a kérdése. Hiszen ha a képzés szintjét és a kvalifikáció szintjét megnézzük ma az igazgatásban, akkor azt kell hogy mondjam, természetesen nem egyenesen és nem egyértelműen és meghatározóan, de mégiscsak egy némileg fordított folyam atot találunk, hiszen éppenséggel a központi igazgatásban, területi igazgatásban találunk nagy számban kvalifikált szakembereket, és az önkormányzatoknál pedig megint csak a nagyvárosok, illetve a budapesti kerületek tekintetében vannak olyan gócok, ahol m agasan képzett szakembereket találunk. Én azt gondolom, hogy mindenképpen végig kell gondolnunk, milyen hatásai vannak a Ktv. illetményszabályainak az egyfajta szakemberrel való ellátottságra vagy a szakemberek területen való alkalmazhatóságának kérdésére, és azt gondolom, nem biztos, hogy szerencsés az (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) , ha az önkormányzatok tekintetében egyértelműen, határok
