Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. május 5 (69. szám) - A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény, a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló... - ELNÖK (Mandur László): - GYÁRFÁS ILDIKÓ (MSZP):
2756 szabadnap járna a katonának. Itt tulajdonképpen egy olyan érzésem volt, hogy a munka törvénykönyve által szabályozott készenlétet keveri a törvényjavaslat az ügyelettel. Ez annyit jelentene, hogy az, aki őr- és ügyeleti szolgálatot lát el, tulajdonképpen nem tud utá na szabadnapra menni, mert a javaslat elfogadásával elveszít egy napot. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő asszony. Most pedig normál felszólalásra megadom a szót Gyárfá s Ildikónak, a Szocialista Párt képviselő asszonyának. Parancsoljon! GYÁRFÁS ILDIKÓ (MSZP) : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Magyarországon a modern közszolgálat feltételeinek megteremtését az Országgyűlés 1992. március 31én tette meg, am ikor elfogadta a köztisztviselők jogállásáról szóló törvényt. E törvény első alkalommal szabályozta önállóan és teljeskörűen a közigazgatásban dolgozók munkavégzésével kapcsolatos foglalkoztatási viszonyokat, s ezáltal mintegy 110 ezer köztisztviselő szemé lyzeti igazgatásának napi feladatait is érinti. A szabályozás középpontjában az állt, hogy a pártatlan, befolyástól mentes, szakszerű és törvényes ügyintézés, a kiegyensúlyozott közigazgatás a társadalom közös érdeke. Mindezt elismerve az Országgyűlés szük ségesnek tartotta a közszolgálati jogviszony szabályozását, amelynek során egyaránt épített a magyar közjog demokratikus hagyományaira és a nyugateurópai jogfejlődés eredményeire. A köztisztviselők jogállásáról szóló törvény 2001. évi módosítása során a t örvényalkotónak öt fontosabb törekvése volt, illetve jelent meg a törvényben. 1. A Ktv. személyi hatályának újrafogalmazása, annak szűkítése, ami - mint ismeretes - az ügykezelők és fizikai dolgozók kiszervezését jelentette a törvény hatálya alól. 2. A köz tisztviselői életpálya bevezetése illetményemeléssel. 3. A közszolgálati munka minőségének fokozott biztosítása. 4. Az állami gondoskodás növekedése. 5. A közszolgálat moralitásának erősítése. A Ktv. legutóbbi módosítása óta eltelt idő tapasztalatai alapjá n tekintsük át a kitűzött célok megvalósításához eszközül szolgáló szabályokat, azok jelenlegi módosításának szükségességét! A közszolgálati jogviszonyban álló ügykezelői és fizikai alkalmazotti állomány jogállásának megváltozása, a rájuk is vonatkozó közj ogias szabályozás megszüntetése hazánkban nagy feszültségeket, nem várt negatív hatásokat eredményezett. A módosított törvény definíciója alapján köztisztviselőnek nem minősülő, ügykezelői és fizikai alkalmazotti státusban lévő munkavállalókat a munka törv énykönyve személyi hatálya alá helyezte, közszolgálati jogviszonyukat munkaviszonnyá alakítva. A munka törvénykönyvének elsődlegesen a piacgazdaságra irányuló, relatíve diszpozitív jellegű, a munkavállalók javára a kollektív alkuk és a felek megállapodásán ak rendszerén alapuló eltérési lehetőségeket biztosító szabályai idegenek a közszolgálat munkajogában, illetőleg működésképtelenek a kötött költségvetési és létszámkeretek között működő igazgatási szervezetekben. Ezen probléma megoldásaként javasolja a tör vénymódosítás a Ktv. olyan tartalmú módosítását, amely szerint az ügykezelők visszakerülhetnek, illetve visszakerülnek a Ktv. személyi hatálya alá, megszüntetve ezzel az egy munkáltatókét törvény hatálya alatti helyzetet. (Az elnöki széket Harrach Péter, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) A 2001. évi XXXVI. törvény 2001. július 1jétől a hazai közszolgálati rendszerben is intézményesítette a nemzetközi közszolgálati gyakorlatban széles körben alkalmazott, kiemelt főtisztviselői kart. Kialakításának cél ja egy olyan kis létszámú, de szakmai felkészültsége és igazgatási, gazdasági, társadalmi kérdésekben szerzett széles körű tájékozottsága miatt ütőképes, távlatokban gondolkodó szakmai elit megteremtése, amely mindennapi munkáján és az e minőségében reá os ztott külön feladatokon keresztül szemléletében az ágazati érdekeken felülemelkedve, hatékonyan segítheti az önkormányzati munkát. E személyi körnek a kormányzati munka vitelében játszott, kitüntetett szerepköre indokolja, hogy az általánostól eltérő szabá lyok
