Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. május 5 (69. szám) - A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény, a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló... - ELNÖK (Mandur László): - BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz):
2755 Azzal viszont nem értünk egyet, tisztelt képviselőtársaim, hogy a külföldi tevékenységgel összefüggő szolgálatteljesítési formák közül némelyet a törvény úgy kíván módosítani, hogy abba az állomány tagjainak a beleegyezése nem szükséges. Melyek ezek a formák? Ezek a kötelezettségek a kollektív védelemről szóló washingtoni szerződés, a katasztrófavédelem vagy például a humanitárius segíts ég, amiről éppen ma tárgyalt a parlament, amelyet Iraknak nyújtani kívánunk. Ezeknél a kötelezettségeknél az állomány tagjait külföldre vezénylik a beleegyezésük, megkérdezésük nélkül, anélkül, hogy tudnák, mikor, hová és meddig, valamint hogy mennyiért te ljesítik a feladatukat. Mondhatják erre szocialista képviselőtársaim, amikor a katona katonának áll, vállalja azt, hogy oda megy, ahova vezénylik. Ezzel nincs is semmi baj, ez természetes, hiszen erre esküdött fel, de azt meg kellene fontolni - kérem szoci alista képviselőtársaimat, a honvédelmi bizottság ülésén vizsgálják meg , hogy ehhez az egyoldalú kötelezettséghez, ahol mérlegelési jogköre sincs a katonának, milyen támogatási rendszert kívánnak csatolni. Mivel nem tisztázott, hogy ez milyen illetménnye l történik, a külföldre vezénylés a jelen szabályok szerint, ahogy ezt önök benyújtották, akár a hazai illetményekkel is történhet. Miután Magyarországon ma még kétkeresős családmodell van, az egyik kereső távozásával - anélkül, hogy különösebb támogatást élvezne az itthon maradott család - egyértelmű, hogy veszteség éri őket. Arról pedig egy szót sem szól a beterjesztett törvényjavaslat, hogy mi történik akkor, ha a külföldre vezényelt katona elesik, vajon milyen járadékban részesülnek a hátramaradott csal ádtagok. (20.50) Szintén aggályosnak tartjuk az állomány tagjainak felmentésével kapcsolatos módosító javaslatokat, ugyanis egy nagyon fontos törvényi szabályozást vesznek ki a benyújtott javaslattal. Úgy kívánják módosítani a jelenlegi szabályokat, hogy b ármilyen mértékű leépítés akár miniszteri rendelettel is elrendelhető, ugyanis a jelenleg hatályos szövegből kikerül a rendelkezési állományban sem tartható szövegrész, ami azt jelenti, hogy ha például egy alakulatot megszüntetnek, vagy egyik állomáshelyrő l a másikra áthelyezik, ebben az esetben, ha nem fogadja el az állomány tagja az áthelyezést, akkor a jelenlegi szabályok szerint nyugállományba vagy tartalékállományba lehet helyezni. Ezt kívánja megszüntetni a beterjesztett módosítás. Csak zárójelben jeg yzem meg, hogy a törvényjavaslat a miniszter által meghatározott, készenléti jellegű beosztásokat említ. Sajnálom, hogy Iváncsik államtitkár úr elment, mert éppen ő volt az, aki az eredeti, az előző kormányzati ciklusban benyújtott törvényjavaslat során ki fogásolta, amikor a törvény olyan szabályt tartalmazott, amely a minisztert ruházta fel előírt határidőre rendeletek meghozatalára. Nos itt, ez esetben arról sincsen szó, hogy ez a rendelet mégis mikorra várható, mikorra köteles a honvédelmi miniszter ezt meghozni. További megszorításokat tartalmaz az a tervezett módosítás, amely a szolgálatteljesítési idő éves keretét kívánja megszüntetni. Ez különösen fájdalmasan érint személy szerint engem is, mert az előző törvény benyújtása során a szakszervezettel tár gyalva jutottunk el addig a megállapodásig, hogy ez az éves időkeret nem lehet több 2080 óránál. Érthetetlen számunkra, hogy miért kerül ki a most benyújtott javaslatból ez az éves időkeret, hiszen folyamatos ügyeleti szolgálat ellátásáról van szó, ami pél dául olyan szolgálat, amelyet a légvédelemnél látnak azok az ott dolgozók, akik munkájuk során napi kapcsolatban vannak a NATO hasonló feladatot ellátó szerveivel, és folyamatosan - mint ahogy ezt a törvény maga is megszövegezi - végzik el a munkájukat. Po ntosan az ő érdekükben történt az éves munkaidőkeret felső határának a meghatározása. Nem derül ki sem az expozéból, sem a vezérszónoklatokból, sem pedig a törvény indoklásából, hogy ennek mi az oka. Remélem, hogy amikor majd a részletes vitára kerül sor, magyarázatot kapunk erre. Van még egy nagyon furcsa módosítás becsempészve a törvényjavaslatba, amely a 24 órás őr- és ügyeleti szolgálat után járó pihenő- és szabadnapok ügyét kívánja rendezni, méghozzá úgy, hogy itt is szigorítást kíván elfogadtatni. A h armadik ciklusukat itt töltő képviselők nyilván emlékeznek arra, hogy a szabályok elfogadása még 1996ban történt, amikor a pihenőnap és a szabadnap ügyét szabályozták. Nos, a mostani megszigorítás alapján annyi módosítás történne, hogy csak egy
