Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. május 5 (69. szám) - A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény, a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló... - ELNÖK (Mandur László): - MÉCS IMRE (SZDSZ):
2750 ELNÖ K (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Mécs Imre, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselője következik tízperces időkeretben. Parancsoljon, öné a szó, képviselő úr. MÉCS IMRE (SZDSZ) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Há z! A T/3560. számú törvényjavaslat egységes előterjesztésben kívánja módosítani három közszolgálati állománykategória, a köztisztviselők, a fegyveres szervek hivatásos és a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományának a jogállását, illetve szolgá lati viszonyát szabályozó, különálló törvényeket, amit a tartalomtól függetlenül önmagában is üdvözölni lehet, mivel ez egy jövőbeni egységes közszolgálati törvény létrehozása felé mutató, igen jelentős lépésként is felfogható. Köztudott, hogy erre, vagyis egy egységes törvényi szabályozásra a magyar történelemben már volt példa, 1913ban, és több európai államban is található hasonló megoldás. Az egységes jogszabály azért is kívánatos lenne, mivel ez többek között feleslegessé tenne egy állandó, szükségsze rű egyeztetést, pontosítást, vitákat és egymásra való hivatkozást igénylő mechanizmust. A honvédelmi törvények jelenlegi módosításának is az egyik oka az, hogy át kell venni a köztisztviselői törvény néhány hatályos szabályozását mintegy értelemszerűen. A 138 paragrafusból álló, nagyszámú módosítás indokai alapvetően elfogadhatóak, különösen azok, amelyek bizonyos lemaradásokat, jogos sérelmeket, pontatlanságokat és helyenként politikai szándékot sem nélkülöző, korábbi rossz döntéseket kívánnak orvosolni va gy korrektté tenni, különösen ami a köztisztviselők köréből korábban kiszorított, kiebrudalt, jelentős számú alkalmazotti réteg reintegrálását, valamint a pénzügyi besorolások rendezését illeti. A fegyveres szervek és a honvédség állománya jogviszonyát ren dezni, módosítani azért is időszerű, mivel a biztonságpolitikai környezetben, a Magyar Honvédség helyzetében az utóbbi időben érzékelhető módosulások következtek be, különös tekintettel az új kihívások és a NATOstratégia változása által előidézett új köve telményekre. A Magyar Honvédséggel kapcsolatban az is felmerül, hogy a most zajló felülvizsgálat és az önkéntes haderőre történő átállás minden bizonnyal jelentősebb, hangsúlyosabb változásokat igényel a vonatkozó törvényekben. Érzékelve a beterjesztett mó dosításokat, ez most csak részben valósul meg, ami azt jelenti, hogy jövőre ismét vissza kell térni a hatályos jelen törvényjavaslattal módosított törvények jelentősebb, mélyebb és átfogóbb korrekciójára. Tudomásom szerint az Igazságügyi Minisztérium dolgo zik egy ilyen egységes törvénykoncepción és törvényelőkészítésen. A felszólalásomban elsősorban a Magyar Honvédség, illetve a fegyveres szervek állományának jogviszonyát érintő kérdésekkel kívánok részletesebben foglalkozni. A módosítások jelentős része a szorosan vett jogviszony felesleges formalitásait, pontatlanságait, nem egyértelmű szabályozásait korrigálja, küszöböli ki, amelyek közül sok sérelmeket is okozott. Ezen túlmenően ki kell emelni a szolgálati viszony létesítéséről, megszüntetéséről, vissza állításáról, a parancsnoki hatáskör értelmezéséről és megerősítéséről szóló szabályokat. Örvendetes, hogy egyes döntések nemcsak egyszerűsödnek, hanem közelebb kerülnek a történések színteréhez, mintegy decentralizálódnak. Véleményem szerint az állományill etékes parancsnok az a döntési szint, amely a legemberibb és a leginformáltabb, amelynek intézkedései még közvetlenül is érzékelhetők, és hiba esetén könnyen korrigálhatók. Döntésének és az esetleges sérelmeknek a jogorvoslata minden tekintetben biztosítot t, nemcsak a csapatközvélemény reakciói következtében, hanem az elöljáró parancsnokokhoz kapcsolódó jogorvoslat lehetősége által is. Messzemenően támogatom azokat a módosításokat, amelyek a távolléti díjjal, a gyermeknevelési és továbbtanulási kedvezmények kel és kiemelten a nyelvtanulási lehetőségekkel, a nyelvtudás alanyi jogú és anyagi elismertségének a további növelésével és szélesítésével kapcsolatosak. A honvédséggel szemben támasztott új követelményekhez történő igazodást jelenti az a módosítás, amely bevezeti az alkalmazás fogalomkörét, valamint az, amely a kül- és belföldi kiküldetés kissé összekevert értelmezését egyértelműen rendezi. Az új rendelkezés nemcsak
