Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. május 5 (69. szám) - A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény, a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló... - ELNÖK (Mandur László): - MÉCS IMRE (SZDSZ):
2751 biztonságot teremt a szabályok gyakorlati érvényesítését illetően, hanem világos utalást j elent a kollektív védelmi feladatokra, kiküszöbölve azokat az anomáliákat, melyek egyes belföldi feladatoknak külföldi szolgálatként történő téves értelmezéséből adódnak. Ezzel összefüggésben szeretnék szólni egy olyan, nem annyira törvényből fakadó, hanem a helytelen gyakorlatra utaló anomáliáról, ami eddig is, de a jövőt illetően egyértelműen tarthatatlan, ez pedig a külföldi, ezen belül is a NATO szerveibe történő kiválasztás, kiküldés, a visszafogadás, a váltás megvalósítása. Nem fogadható el, legfeljeb b a kezdetekben, hogy az esetlegesen csak a nyelvtudásra tekintettel és ne perspektivikus tervek szerint történjen a kiküldetés. A jövő értékalapú, képességorientált, NATOharmonizált Magyar Honvédsége nem nélkülözheti a komoly külszolgálati, főként NATOt apasztalatokkal és korszerű ismeretekkel rendelkező tisztek szolgálatát, nem fogadható el, hogy visszatérésük után ne találjanak maguknak megfelelő szolgálati beosztást, hogy hosszabbrövidebb ideig bizonytalanságban, komoly munka nélkül éljenek, dangubálj anak. Kétségtelen, hogy az eddigi átalakítások úgymond a haderőreformnak főként szervezet- és létszámcsökkentést eredményeztek, ami jelentős egzisztenciális bizonytalansággal járt együtt, amire még a jövőben is sor kerülhet. Ez azonban csak részben az oka a fenti helyzetnek. A hatályos jogszabályokban is van rendeznivaló, sajnos a jelenlegi módosítások csak részben, érthető okok miatt csak kis részben térnek ki, tehát a honvédség humánerőforrásgazdálkodási gyakorlatán kell javítani, és a kívánatos, helyes irányba terelni. (20.30) Figyelmet érdemelnek azok a módosítások, amelyek az egészségügyi állomány, főként az orvosok munkájának és rendszeres túlmunkájának a további elismerését és magasabb honorálását vannak hivatva szolgálni. Ugyanakkor helyes, hogy a v alóban súlyos fegyelemsértésekkel kapcsolatos jogszabályok erősítést, szigorítást nyertek, amelyek javítják a vád és védelem összhangját, jobb feltételeket teremtve a védelem számára. Vitatkozni kívánok azonban néhány, a fegyelmi szabályok körébe tartozó m ódosítással, elsősorban azzal, amelyet a törvényjavaslat 69. § (2) bekezdése tartalmaz. Ez ugyanis, még ha meggyorsítással is, azt tenné lehetővé, hogy a hivatásos szolgálatra méltatlanná válást az 56. § (6) bekezdés c) pontja alapján még a büntetőeljárás jogerős befejezése előtt is meg lehet állapítani. Ez teljesen helytelen és jogtalan, alkotmányba ütközőnek is tekinthető, ezért ebben a formában semmiképpen nem kerülhet be a normatívák, a szabályok közé. E tekintetben módosító javaslattal kívánok élni, bí zva az előterjesztő konstruktivitásában és segítőkészségében. Nagy figyelemmel és empátiával kell lenni azon módosítások tekintetében, amelyek a személyi állomány természetes és előrehaladó, valamint a kényszerű mobilitásának rendjét illetik. A szolgálati hely és a beosztás változásával, a kiválással és visszavétellel, a magasabb, valamint az alacsonyabb és más beosztásba helyezéssel kapcsolatos jogszabályok pontosítására, mind a honvédség, mind pedig az egyén érdekeire való maximális tekintettel igen nagy szükség van. Azokat a módosításokat támogatom elsősorban, amelyek a teljes jogszerűség gyakorlatát erősítik, azt tudniillik, hogy mindennemű személyi mozgás a szabályok messzemenő betartásával, az egyéni vélemények, igények és reális kérések, a problémák m eghallgatásával és teljes korrektséggel valósítható meg. Ezen követelmények nemcsak a nagyobb átszervezések és létszámcsökkentések esetén, hanem általában fontosak, és biztosítani kell. A nagyobb vagy 2025 év szolgálat után tisztességgel és kellő feltétel ekkel való kiválást biztosítani kell a honvédség állományából. Tehát a korrekt mobilitás precíz jogszabályt és megnyugtató gyakorlatot feltételez, amelyet a javasolt módosításokkal is tovább kell erősíteni. Végezetül figyelemre méltóak a pénzügyi témák, az illetményrendszert érintő szabálymódosítások, amelyeket a mellékelt táblázatok plasztikusan mutatnak. Most, amikor az elmúlt év jelentős illetményemelése után jóval kevesebb ennek lehetősége, minden aprónak tűnő és szerény módosítást is értékelni kell. Ép pen emiatt tűnik számomra kissé ellentmondásosnak (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) az 54. §, amely 50 százalékos
