Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. május 5 (69. szám) - A növényfajták állami elismeréséről, valamint a szaporítóanyagok előállításáról és forgalomba hozataláról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - FONT SÁNDOR, az MDF képviselőcsoportja részéről:
2744 mind pedig azok számára, akik ezzel foglalkoznak a jövőbeli termelői biztonság erősíthető, támogatjuk. Összességében a minisztérium, illetve a kormány ezen előterjesztésével egyetértünk, és azt lényeges előrelépésnek tartjuk, annak érdekében, hogy ez a magyar, úgynevezett hungarikum - mert e bben egy csomó hungarikum is van a szaporítóanyagoknál - az európai uniós piacon nagyon jó versenyesélyekkel és megfelelő jövedelembiztonsággal legyen fenntartható. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szé pen, képviselő úr. Most pedig megadom a szót Font Sándornak, a Magyar Demokrata Fórum vezérszónokának. Parancsoljon, öné a szó, képviselő úr. FONT SÁNDOR , az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Miniszter Úr! Tisztelt Képvisel őtársaim! Az előttünk lévő törvény beterjesztésével az Országgyűlésnek alkalma nyílik arra, hogy 2004től, a csatlakozás időpontjából a magyar szaporítóanyagtermelők egy új törvény árnyékában és bizonyos fokig védelmében álljanak az új kihívások elé. Kérd és a kihívás mértéke és iránya, hiszen hazánkban a vetőmagtermesztés és minősítés százéves múlttal rendelkezik, sok szegmense világhírű, és a vetőmagtermesztők mellett a vegetatív szaporítóanyagot előállítók is, kiváló éghajlati adottságainkra támaszkodva , sok évtizede meggyökerezett, kiváló szaktudással várhatják a csatlakozást. Mint ismeretes, az európai uniós csatlakozás kapcsán a legnagyobb kihívás talán épp a mezőgazdaságban élőket érinti majd, és soksok szakértői véleménnyel egyetértve én is úgy lát om, hogy a nagy lehetősége Magyarországnak, a magyar gazdáknak esetlegesen a vetőmagtermelés, szaporítóanyagelőállítás és a biotermékek termelése, mert megőriztünk egy olyan relatív, viszonylagosan tiszta környezetet, ami nem sok országnak adatik meg, és van egy természeti adottságunk, amivel élni kellene. Talán e törvény is segítheti az előbb elmondottakat. Európaiságunkat és felkészültségünket nem kell bizonygatni, a szakmai körök már régóta ezen a szinten gondolkodnak. Ugyanakkor a törvény erejével is e sélyegyenlőséget, törvényi védettséget kell biztosítani a tőkeszegény, fejletlen infrastruktúrával rendelkező ágazat részére. A szakma már régen felismerte és elfogadta a minőségi termelés felé való elmozdulás szükségességét. Ezt az igényt tükrözte a '96b an elfogadott törvény, amely a szakma széles körű bevonásával készült. Ez a szabályozó is az EUdirektívák figyelembevételével történt, a certifikáció bevezetésre került, és ma már általánosan igény is. A biológiai alapok fejlesztése, fejlődése is pozitív irányba mozdult. Párhuzamosan fejlődtek a kereskedelmi szervezetek is, a vásárló ma már minősített árut vehet, az ültetvények magas szaporítási fokú anyagokkal telepíthetők. Igaz ugyan, hogy a '96ban elfogadott törvény a szakma széles körű bevonásával kés zült, de korántsem felelt meg a kitűzött céloknak mindenben, hogy tudniillik az EU joganyagával mennyiben harmonizál. E törvényben valóban megvalósult az úgynevezett lobbihatás, ezért vált szükségessé az előttünk álló törvény újbóli módosítása most, az uni ós csatlakozásunk előtt. A szakmabeliek mindig is kényes kérdésként kezelték a fajtaminősítés és a fajtahasználat kérdését és az ehhez kapcsolódó további fogalomkört, úgymint a fajtahasználati díj és új fajták bevezetését, használatát és a jogosultsági kér dést. A fajtahasználat, fajtaminősítés szabályozása tekintetében az új törvénytervezet lényeges változást jelent, és talán kis eltérésekkel, de megfelel a nemzetközi előírásoknak és a hazai termelők érdekeinek is. Ismeretes, hogy az új fajták vírusmentesít ése és központi törzsültetvényekbe helyezése a fajta tulajdonosának a feladata, mindez azonban igen költségigényes. A költségeket állami támogatás és a fajtahasználati díj fedezi. A támogatást nem a fajta tulajdonosa, hanem a központi törzsültetvényt fennt artó intézmény kapja. A tulajdonos és a fenntartó intézmény egybeeshet, de különváltan is működhet. Bonyolítja az ügyet, hogy az egyes fajtáknál más a fajtafenntartásra jogosult, és más a központi törzsültetvényt fenntartó intézmény. Ez azért is gond, mert a szabványos fajtafenntartásnak
