Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. május 5 (69. szám) - A növényfajták állami elismeréséről, valamint a szaporítóanyagok előállításáról és forgalomba hozataláról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - FONT SÁNDOR, az MDF képviselőcsoportja részéről:
2745 része a fajta központi törzsültetvényben és törzsgyümölcsösben való megőrzése is. Mindezekből következik, hogy a fajtadíjat véleményünk szerint csak a fenntartó szedhesse. A 13. § 1. pontjának erre utaló második mondata pon tatlan, nem értelmezhető, hogy valójában ki fizet díjat és miért. A fajtahasználatért oltalmazott fajta után fizettethető csak a díj, viszont a fajtafenntartás költségeinek érvényesítése érdekében a fenntartót díjazás illetheti meg, azt azonban a szaporító fizeti a felhasznált minősített szaporító alapanyag után, az a fajta fenntartó, aki biztosítja a kiinduláshoz szükséges szaporítóanyagot, és munkáját folyamatosan végzi. Nincs más lehetőség, így díjat nem szedhet az, akinek a fajtához semmi köze. Ezt egyé bként világossá tette az Alkotmánybíróság 529/B. számú, '98. évi határozata is. Néhány, véleményünk szerint súlyponti kérdés, ami még szükséges ahhoz, hogy ez a törvényi beterjesztés mindenben megfeleljen a szakmai érintetteknek is és az európai uniós elvá rásoknak is. A törvénytervezet sok definíciót alkalmaz, hogy egyértelműsítse a szereplők helyzetét, a jogosultsági kérdéseket. Viszont úgy érezzük, hogy néhány definíció kimaradt a törvénytervezetből, ilyen például a szabad fajtának a definiálási kérdése. Szabad fajta véleményünk szerint az a növényfajta, amely nem áll növényfajtaoltalom alatt. Ismereteim szerint az előttünk fekvő mintegy másfél éves munkában ez a definíció mindvégig benne volt, az összes szakmai szervezet megkapta az előterjesztésben, ez a definíció szerepelt, és a legutolsó pillanatban, amikor már ide került elénk az anyag, akkor viszont ez a definíció, hogy mi a szabad fajta, eltűnt. Tartok tőle, hogy ez további vitákra ad majd okot, amit el kellene kerülni, mert talán, most úgy tűnik, n yugvópontra kerülhet sok kérdés, ami időnként bizony pénzről szól. Ugyanígy úgy gondoljuk, hogy egy másik definíció is feltétlen szükségeltetik: a fajtajogosult megnevezése, definiálása. A törvénytervezet több helyen hivatkozik fajtajogosult megszólításra, de nem definiálta az alapdefiníciók között. Véleményünk szerint szintén elkerülhetők lennének a további viták, ha a fajtajogosultat definíciószerűen megfogalmaznánk. Erre természetesen - úgy, mint több más apró részletre - módosító indítványt teszünk, de ezek súlyponti kérdések is, amelyeket most külön meg szeretnék említeni. Mint ahogy Kis Zoltán képviselőtársam is említette, nagyon fontos a fajtaminősítő bizottság reménybeli munkája és az oda való bekerülés kérdése is, hogy a minisztérium, az Agrárkamara , a Tudományos Akadémia, hegyközségi nemzeti tanács hogyan képviseltetheti ott magát. Véleményünk szerint azonban van egy szó, ami azt mondja, hogy a terméktanács és képviselete lehet jelen, de vannak olyan termelői területek, ahol nincs szakosodott termék tanács, és ők kimaradnának ebből a képviseletből. Tehát úgy érezzük, hogy más szakmai érdekképviseleti szerveknek is jogosultságot kell adni a terméktanácsi jogosultság mellett. (20.00) A növényfajta tulajdonosa, jogosultja - a szabályok betartásával - a n övényfajtával szabadon rendelkezik. Nagyon lényeges definíció, amit nem definiál a törvény előterjesztője, véleményünk szerint szintén komoly vitára adhat alkalmat. Ez a megfogalmazás, hogy tudniillik a fajta állami elismerésre történő bejelentője rendelke zik a fajtával, nem pedig a tulajdonosa, teljesen elhibázott, a módosítása - figyelembe véve a törvényjavaslat más helyeken érezhető szellemét - mindenképpen indokolt. Igaz ugyan, hogy a 7. §ban leírt, az állami elismerésre bejelentést tehető három kategó ria közül az a) és b) pontban meghatározottak azonosak a fajtatulajdonossal, igényjogosulttal, egy azonban, a c) pontban leírt nem, ezért a külön definíciót feltétlenül szükségesnek tartjuk. Végezetül szeretnék visszatérni egy régi kérésünkre, amely, úgy n éz ki, most a törvény benyújtásával teljesül. A Magyar Demokrata Fórum részéről kezdeményeztem egy módosító indítványt még a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvénynél. Ez nemrég volt, néhány hónappal ezelőtt volt itt a parlament előtt, az Igazságügyi Minisztérium gondozásában került be a törvény. Ugyan a szakma pontosan értette, hogy az akkori módosító indítványomban miről van szó, de kormányzati szinten és ezek után a jelenlegi kormányzati képviseleti többséget biztosító képvisel ők szintjén is elutasításra került ál- és mondvacsinált indokokkal. Örülök annak,
