Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. április 29 (68. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - DR. VARGA LÁSZLÓ (Fidesz):
2641 A mai napon napirend utáni felszólalásra jelentkezett Varga László képviselő úr: “Háború, béke, Európai Unió!” címmel. Megadom a szót öt percben a képviselő úrnak. DR. VARGA LÁSZLÓ (Fidesz) : Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A FideszMagyar P olgári Párt és a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség nevében szólok. Az elmúlt hónapokban Irak kérdésében a háború és a béke jelszavától zengett az egész világ. Örvendetesnek hallatszott, hogy valóban százezrek mennek ki az utcára, békét akarnak, a háború ellen is felemelik a szavukat, és ilyen tüntetés sem a második világháború alatt, sem utána még nem volt. Hol van béke? Véleményem szerint azokban az országokban, ahol az emberek szabadon gyakorolják emberi és nemzeti kisebbségi jogukat, ezt másokkal szem ben a felebaráti szeretet szellemében érvényesítik, van esélyegyenlőség, a véleménynyilvánítás szabadsága az egyik legfontosabb, ami az egyéniséget is kialakítja, a család megerősítése, és nem utolsósorban a szociális igazságosság, mert minden kormánynak m indent el kell követni azért, hogy minél kevesebb legyen a nélkülöző és a munkanélküli. A kérdés az a nagy világtüntetések és a háború után: volte béke Irakban? Nyoma sincs; nyoma sem volt. A legnagyobb mértékben tiporták el az emberi jogokat, az emberi m éltóságot, börtönbe kerültek, sőt kivégezték mindazokat, akik felemelték a szavukat. A kérdés tehát az, hogy valójában ki tévesztette meg a világ felvonuló embereit, fiataljait, vagy valóban teljesen tisztában voltake azzal, hogy szabade egy olyan ország ellen felvonulni vagy mellette lenni, amelyik ilyen mértékben nyomja el az emberi jogokat. Sokszor felmerült az a kérdés, hogy szuverén országot nem lehet megtámadni. A válaszom az, hogy nincs abszolút jog - sem az egyénnek, sem az államnak. Senki sem teh eti azt, amit akar, mert korlátozzák a törvények, a jogszabályok, és mint mondottam, ami különben a kereszténydemokráciának az alapja, másoknak az emberi jogait, amely a megbecsülést is jelenti, tiszteletben tartom. Nincs olyan állam, amelyik azt mondhatja , hogy ő szuverén, és azt tehet, amit akar, és veszélyezteti a többi állam biztonságát, a magáét, fegyverek gyártásával pedig olyan állapotot teremt, hogy a körülötte lévő államoknak nincs biztonsága. Én most nem megyek bele a háború kérdésébe azért, mert hosszú jogi kérdés, és lehet vitatkozni az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának 1441es határozatán, így is lehet, úgy is lehet magyarázni. A kérdés csak az, hogy vane joga egy országnak olyan fegyvereket gyártani, amelyek másokat veszélyeztetnek. Ebbe n a kérdésben, úgy érzem, a Magyar Országgyűlésnek is meg kellene szólalni egyszer, legalábbis évente egyszer, hogy ne csak az emberi jogokról beszéljünk, hanem ítéljük el nagyon keményen és határozottan mindazon kormányokat a világon, ahol az emberek nem élhetnek a jogaikkal, nincsenek biztonságban, nem érvényesíthetik a tehetségüket, és nem szabad életet élnek. Javasolnám a kormánynak is, hogy az Egyesült Nemzetek Közgyűlésén tegyen javaslatot; különösen egy napra volna ez célozható, december 10ére, ugya nis 1948. december 10én szavazta meg, akkor 45 taggal az Egyesült Nemzetek Közgyűlése az emberi jogok egyetemes deklarációját, amelyet ma is a jogok bibliájának tekintek, mert először foglalta össze a minden emberre érvényes jogszabályt. Ezen a napon kell ene ugyanilyen erővel megemlékeznünk a jogról, nyilatkozni az egész világon, az Egyesült Nemzeteknek és a Magyar Országgyűlésnek is, és elítélni minden olyan kormányt, ahol az emberek nem gyakorolhatják a jogaikat, mert hiába küzdünk a háború ellen, a hábo rúnak az oka a békétlenség, amit az elnyomók és a diktátorok hoznak létre. Végül kötelességem megemlíteni, hogy amikor hazánk az Európai Unió felé megy, nemcsak arra mutat példát, hogy hogyan küzdött a szabadságáért és a függetlenségéért 1956ban, de arra is, hogy volt Közép- és KeletEurópának és a világnak egy országa, amely nem egy megszállás, nem belső megszállás, hanem kettős megszállás alatt élt, a világ egyik legnagyobb gyalogsági hatalma akkor a Szovjetunió volt és a durva Magyar Kommunista Párté, é s egy tiszta forradalommal akart békét, és küzdött azok ellen, akik ezt elnyomták. Úgy érzem, mindkettőre szükség van, küzdeni a békétlenség ellen, és ugyanakkor tisztelni azokat, akiknek volt bátorsága minden segítség és minden támogatás
