Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. április 29 (68. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter):
2613 szakmai meggyőződéssel, mert abban a néhá ny iskolában, ahol a jelen pillanatban e módszer alapján értékelik a gyerekeket, több az évismétléses gyerekek száma, mint az alanyi jogon buktató iskolákban. Miért van ez? A legjobb meggyőződésem szerint azért, mert a szülő, a tanító és a gyerek érdekének az összeegyeztetésével meg lehet győzni a szülők túlnyomó többségét arról, hogy Kis Mária 2. a oszt. tan. jobb, ha megismétli az évet a saját érdekében. Ezekben az iskolákban ez persze nem azt jelenti, hogy a tanító, a szülő és a gyerek egymástól elkülöní tve, egymás mellett elbeszélve dolgoznak, hanem egy nagyonnagyon “macerás” folyamatot kell vállalni ahhoz, hogy itt pedagógiailag is megokolva, nagyon fontos döntést lehessen hozni. Én a törvény egyik leghumánusabb döntésének ezt tartom. Nem a legfontosab bnak, hangsúlyozom, nem tartom kardinális kérdésnek, de csodálkozom, hogy majdnem ez lett a kérdések kérdése, a házi feladat adásának, nem adásának kérdése mellett, amit, tudjuk, végül is a törvény a helyi közösségek kompetenciájába utal. Megint egy olyan pontot mondok, ami nagy örömömre nem váltott ki vitát az oktatási bizottság április 16ai ülésén, a lineáris tantervekről van szó. Erről senki nem vitázott. (Révész Máriusz közbeszól.) Tehát arról volt vita, hogy szétverjük az iskolaszerkezetet, meg hogy 56. osztályban elvesztik a felső tagozatos tanárok az állásukat, erről volt, de a lineáris tantervek hasznosságáról, valamint arról, hogy időt szabadít fel, verbálisan nem volt szó az oktatási bizottság ülésén. (Pokorni Zoltán: Dehogyisnem!) Átolvastam, ke dves képviselőtársak - még értően megtanultam olvasni, régen tanultam , expressis verbis nem hangzott el a lineáris tantervek elleni felszólalás. Más dolgokat a kedves kollégák bíráltak, ezt éppen nem. A javaslat az oktatást egységes folyamatként szabályo zza, amely szükségtelenné teszi a már egyszer átadott ismeretek újbóli oktatását. Ugyanis, kedves képviselőtársak, ez a fajta tanterv, amely a 8. osztályt szinte befejezett iskolaként aposztrofálja, akkor alakult ki, amikor tényleg a gyerekek döntő többség ének, több mint 90 százalékának ez volt az iskola, az általános műveltség közvetítésének iskolája. Közben 70 százaléka a gyerekeinknek olyan középiskolában, amely érettségit ad, további majdnem 30 százaléka pedig nem érettségit adó iskolában tanul tovább. Le kell számolni már azzal az előítélettel, hogy a 8. osztály befejezett iskolaként legyen jelen a magyar oktatási rendszerben, tegyük helyére a dolgokat. A nyolc általános az alapfokú képzés, a készség, képességfejlesztés, az alapfokú ismeretek megszerzé sének helye. A középiskola legyen helye az érettségire való felkészülésnek. Hadd térjek ki itt még két mondattal az emelt szintű érettségire, amely végre megszünteti azt az anomáliát, amely kettős arculatot adott a magyar középiskolának, ennek az egész mag yar iskolai rendszernek, hogy egyrészt készültünk az érettségire, másrészt pedig egy teljesen más vonalon készültünk a felvételire. Mert bizony nagyon sok esetben az érettségi követelmények és a felvételi követelmények köszönő viszonyban sem voltak egymáss al. Most már nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy gyerekek százezreit tegyük ki annak, hogy két vizsgára készüljenek egy hónapon belül. (15.20) Ezért a kétszintű érettségit üdvözöljük, még annak ellenére is, hogy voltak az utóbbi hetekben erről viták. A kétszintű érettségi, amely hál' istennek, a '96os megszületése után is, a Fideszkormány alatt is, Pokorni Zoltán minisztersége alatt is az oktatási törvény integráns része maradt, a törvény fontos része lesz a 2003as módosítás után is. Végül is, kedv es képviselőtársaim, remélem, hogy jóízű vita elé nézünk, remélem, hogy szakmai vita elé nézünk, és akkor az esetleges módosító indítványokkal remélem, hogy egy olyan törvény elfogadását fogjuk valamennyien üdvözölni, amely a magyar közoktatás ügyét előrev iszi. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) :
