Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. április 29 (68. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - POKORNI ZOLTÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
2614 A Fideszfrakció vezérszónoka Pokorni Zoltán képviselő úr. Öné a szó. POKORNI ZOLTÁN , a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Elnök Ú r! Képviselőtársak! A Medgyessykormány lassan egy éve működik. Ez alatt az egy év alatt, ha jól számolom, ez a harmadik alkalom, hogy a közoktatási törvény módosítását javasolja a parlamentnek. Nyilván az első kettő kisebb terjedelmű, kisebb jelentőségű t örvénymódosítás volt; ez egy vaskos jogi kódex. Mi indokolja a minisztérium, illetve a kormány álláspontja szerint ezt a módosítást? Két fontos érvet hallottunk. Az egyik a gyerekek, a tanulók túlterhelése, a másik pedig az eddigi vitában is gyakran emlege tett PISA 2000es mérés figyelmeztető eredményei. Nézzük az elsőt, a tanulók túlterhelését! Az Oktatási Minisztérium háttérintézményei sorrarendre végeznek ilyen kutatásokat, már a kormányváltást követően is volt ilyen. Így tehát Magyar Bálint is tudhatja most már - hiszen az ő idejében elkészült kutatások mutatják , hogy a túlterhelés noha létezik a magyar közoktatásban a gyerekek 58 százalékánál, alapvetően nem a magyar közoktatás meghatározó gondja. Sőt, jóval nagyobb gond az alulterhelés, a motiválat lanság, különösképpen a szakiskolákba, a szakközépiskolákba járó gyerekek nagy részénél. Figyelmeztető jel volt erre az elmúlt háromnégy esztendőben az első, illetve második szakiskolai osztályban félévben megbukott gyerekek nagy száma, akik nyilván nem a zért buktak meg, mert buták, hanem azért, mert olyat kellett volna tanulniuk, amit nem akartak, nem látták értelmét, terheletlenek, motiválatlanok voltak. A másik a PISA 2000es mérés. Gyakran afféle vizes kenderkötélként, furkósbotként hadonászik ezzel a politika, mintegy ebben látva bizonyítékát az elmúlt négy év oktatáspolitikája kudarcának. Ilyen kudarcról nincs szó. Azt gondolom, a mérések azt mutatják, hogy az elmúlt négy esztendőben jó irányba indultuk el, már csak azért is, mert ez a PISA 2000es mé rés 2000ben 1516 éves gyerekeket mért. Számoljunk csak! Mikor kezdtek ők olvasni tanulni? A rendszerváltozás első éveinek oktatáspolitikai helyzetét mutatja alapvetően, az akkor kialakult helyzetet mutatja a PISA 2000es kutatás, és nem az elmúlt négy év oktatáspolitikájának eredményét. Azt mutatja, hogy az elmúlt 1012 esztendőben igenis kellett változtatni a magyar közoktatáson. Az egymást váltó kormányok ezt meg is tették, és nem a mostani oktatási helyzet, közoktatás sikerét vagy sikertelenségét mérik . Az Oktatási Minisztérium nem beszél egy másik, a PISAval összehasonlítható metódussal működő mérésről, a PEELSmérésről. Ez 2001ben mért tízéves gyerekeket. Ők valóban az elmúlt négy évben tanultak olvasni, számolni. Miközben a PISAmérést afféle rioga tásra, pánikkeltésre használta fel a politika meg nem bocsátható és el nem fogadható módon, erről a mérésről hallgat. Miért? Nem tudjuk az okát, csak azt tudjuk, hogy mi van ebben a mérésben. Ez a mérés, amelyik 2001ben, tehát az utóbbi kormányzati ciklus ban tanult gyerekek teljesítményét méri, mutatja, arról szól, hogy például szövegértésben, problémamegoldásban a tízéves magyar gyerekek 30 ország közül a hatodik helyen állnak, és minden fontosabb mérési pontban az első tíz helyen állnak. '91ben volt az ezt megelőző PEELSmérés, ahhoz képest, tehát az elmúlt évtizedben Magyarország körülbelül tíz helyet jött előre. Azt mutatja ez a mérés, hogy azok az oktatásfejlesztési munkák, amelyek elindultak a rendszerváltozást követően, eredményt hoztak, miközben a jelenlegi kormány, a Medgyessykormány által példaként emlegetett, úgynevezett nordikus országok veszítettek az elsőbbségükből; elöl vannak, de nem olyan kiugró a teljesítményük, mint korábban. Természetesen hiba lenne azt mondani a PEELSmérésre hivatkozv a, hogy minden jól van, ahogyan van. Nincs jól minden. A közoktatás jelentős fejlesztésre, átalakításra szorul. Épp olyan hibát követnénk el, ha ezt mondanánk, mint amilyen hibát elkövet a kormány némely politikusa, aki tudatosan pánikot kelt, és a fürdőví zzel ki akarja önteni a gyereket is, megalázva pedagógust, óvónőt, tanárt, tanítót, azt hirdetve, hogy alkalmatlanok munkájuk elvégzésére, annak a megállapítására is, hogy adhatnake házi feladatot vagy sem. Ez nem jó. Ha valóban segíteni akarunk, fejleszt eni
