Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. április 29 (68. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. HILLER ISTVÁN oktatási minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója:
2593 kifejezésre juttattunk a kormányprogram megfogalmazásakor, és amelyet azóta is következetesen végrehajtunk. Mert, igen tiszt elt hölgyeim és uraim, nincs külön közoktatás, nincs külön szakképzés, nincs külön felsőoktatás, hanem egy egységes ügy van: az oktatás, még pontosabban a magyar oktatás ügye. Ez egy ív, amely a legkisebb gyermekkortól kezdődik, és átfogja a fiatalkort, ső t a felnőttkort, hiszen ez a szemlélet, ez az egységes látásmód teremti meg a versenyképes tudás megszerzésének és valós alkalmazásának feltételeit. Ezen egységen belül létezik megszervezett intézményrendszer, és ennek alapján beszélünk, beszélhetünk közok tatásról, szakképzésről, felsőoktatásról, illetve ennek megfelelő intézményrendszerről, vagy éppen felnőttképzésről, amelyek millió szálon kapcsolódnak egymáshoz. Ezért én lényeges és fontos ügynek tartom, hogy időben is együtt tárgyalja a Magyar Köztársas ág Országgyűlése a mondott három törvénymódosítást, világosan értve és kifejezésre juttatva azt a kormányzati szándékot, azt az egyébként szakmailag immáron egyértelmű megfogalmazást, miszerint egy egységes oktatásügy létezik. A közoktatásról szóló törvény módosítása ennek az ívnek, ennek az egységnek fontos része. A törvénymódosítás lényege és központi gondolata az alapkészségek megerősítése, hogy gyermekeink, diákjaink jól megtanuljanak olvasni, hogy helyesen tudjanak írni, hogy értsék az elolvasott szöve get, hogy az elemi számtani műveleteket biztonsággal elsajátítsák. E tekintetben, tisztelt Országgyűlés, furcsa kettősség jellemzi az országunkat. Egyik oldalról időről időre számos nemzetközi tanulmányi vetélkedőn, diákolimpián érnek el diákjaink kitűnő é s remek eredményeket, és legyünk rájuk büszkék. Ám a magyar közoktatáshoz kicsit is értő kollégánk minden különösebb megerőltetés nélkül felsorolja azt a néhány tucat iskolát, amely iskolák évről évre szállítják eme győzteseket, diákolimpikonjainkat. A más ik oldalon azonban soksok ezer olyan gyermek, diák van ma Magyarországon, akinek komoly gondot okoz az értő olvasás, a matematikai műveletek alkalmazása. Márpedig csak akkor létezik konvertálható, használható tudás a középfokon, csak akkor létezik verseny képes tudás a felsőfokon, ha szilárd az alap, ha biztos a fundamentum. Így az alapkészségek megerősítése, mondom még egyszer, a közoktatási törvény központi kérdése, ez a lényeg. Őszintén örülnék, hogyha a későbbiekben a törvénymódosítás különböző fázisú v itáiban valóban ez a meghatározó pont, az alapkészségek megerősítésének ügye kerülhetne a vita középpontjába is. Mindezt az alapkészségek megerősítését a törvénymódosítás úgy végzi el, hogy a jelenlegi magyar iskolaszerkezetet nem bontja meg, nem alakítja át. Azt gondolom, hogy bár remélem, értő fülekre találok, talán érdemes ezt a mondatot még egyszer megérteni, még egyszer megismételni: tehát az alapkészségek megerősítését, igen tisztelt Országgyűlés, a törvénymódosítás a jelenlegi magyar iskolaszerkezet megbontása nélkül végzi el. Nem szeretnék a törvényből, a törvénymódosításból gyakran szó szerint idézni, de éppen azért, mert mindazok számára, akik a mi édes anyanyelvünkön az értő olvasást, a szövegértés alapkészségét elsajátították, bízvást jól értik a következő idézetet is a törvényből. Mondom tehát szó szerint: “Az alapfokú nevelésoktatás szakasza az első évfolyamon kezdődik és a nyolcadik évfolyam végéig tart.” Az elsőben kezdődik és a nyolcadik évfolyam végéig tart. Mindenki számára tehát, aki, még egyszer mondom, a magyar anyanyelvünkön elsajátította az értő olvasást, annak ez az egyszerűen bővített mondat minden kétséget kizáróan azt tartalmazza, hogy a törvénymódosítás iskolaszerkezeti változást nem eszközöl, nem eredményez. Innentől kezdődően én az ezt kritizáló, még pontosabban, ezt vitató nézeteket kimondottan és direkt politikai indíttatásúnak tartom. (12.20) Így az említett nyolcosztályos rendszeren belül, az említett egy egységen belül történik meg az 5., 6. évfolyamon az időkeret 2540 száz alékában az alapkészségek további megszilárdítása úgy, hogy ezt a tevékenységet tanítók és megfelelő, elsősorban metodikai, pedagógiai feltételek teljesítése esetén tanári diplomával rendelkező kollégáink is elvégezhetik a 20122013as tanévig. Azért egy m eghatározott ideig, mert - bár ez a törvénymódosítás jelenlegi helyzetén kívül esik, mégis el kell
