Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. április 29 (68. szám) - A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. HORVÁTH JÁNOS, a költségvetési és pénzügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője:
2582 magyar befektetési alapok tagországbéli terjeszkedését. A módosítások tehát e lősegítik egy európai uniós gazdaságba jobban beilleszkedni képes, jól működő hazai tőkepiac megteremtését. Tisztelt Képviselőtársaim! Jelen törvények tehát a pénzügyi szektorunk európai uniós integrációját segítik, eleget téve az Unió jogharmonizációs köv etelményeinek, valamint figyelembe véve a hazai gazdasági fejlődés folyamatait, egy átláthatóbb, jobb ellenőrzési és felügyeleti rendszert valósítanak meg. Kérem önöket, támogassák az előttünk fekvő törvényjavaslatokat. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Tisztelt Országgyűlés! A kisebbségi véleményt Horváth János képviselő úr ismerteti. Megadom a szót. DR. HORVÁTH JÁNOS , a költségvetési és pénzügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője : Elnök Úr! Tisztelt Ház! A hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló törvénymódosítást - mint ahogy már hallottuk a kormány képviselőitől és Gőgös képviselő úrtól is , valóban, az Országgyűlés költségvetési és pénzügyi bizottsága megtárgyalta. Az edd ig elhangzottakat kiegészítve jelentek a Háznak, továbbá a tartózkodó szavazatok indoklását jelentem egypár részlet felidézésével. Valóban helyénvalónak látja a bizottság ellenzéki képviselőcsoportja a felügyeletre vonatkozó és a felszámolásra vonatkozó re ndelkezések részletezését. A részletezés szakmailag valóban impresszív, és megalapozottnak látszik. Ugyancsak megalapozottnak látszik a kockázattal való foglalkozás. Amikor ezeket a pozitív kijelentéseket teszem, hozzá kell tennem az “azonban” szót: azonba n vannak és megfogalmazódtak a kisebbség részéről a bizottságban fenntartások. Azért, mert ez egy jogharmonizációs törvény, a kisebbség részéről is igen gyakran szokás az Országgyűlés plénumának ajánlani. Ahogy azonban említem, az “azonban” kötelezővé tesz i számunkra azt, hogy azoknak a szemével is lássuk a megszületendő törvényt, akik ezt majd végrehajtják, akik ezt majd alkalmazzák. Itt vannak olyan fenntartásaink, amelyek bizony nemcsak lényegtelen részletek, olyanok, hogy a t betűket áthúztuke vagy az i betűkre ráraktuke a pontot - többről van itt szó. Említhetnék egy példát: itt van az, hogy belső igazgatósági taggá a hitelintézet ügyvezetői választhatók; és a következő mondat, amit aláhúzok, és kérdőjellel húzom alá: nem lehet igazgatósági tag, aki a hitelintézetnél vagy a hitelintézettel szoros kapcsolatban álló pénzügyi intézetnél az előző három évben könyvvizsgáló volt. Nem lehet igazgatósági tag, mert könyvvizsgáló volt? Ez az egyik nagy kérdésünk volt. Ez éppen fordítva volna logikus: aki igazgat ósági tag volt, az ne lehessen hitelintézeti könyvvizsgáló. De hogy a könyvvizsgálóból legyen igazgató, ezt viszont egészen logikusnak tartjuk. Jó dolog lenne ez, mert a könyvvizsgáló már látta korábban, és vizsgálgatta az auditor szemével a vállalatot, te hát többet tud róla, mint a menedzserek vagy még a legmagasabb vezetői is annak a vállalkozásnak. Ilyen fordított vagy megfordított nézet feltétlenül megfontolásra vagy talán éppen kiigazításra tarthat igényt. Más példákat is említhetnék. Az egyik ilyen, i genis, kilátszó valami, amikor a kockázatról szól a törvényjavaslat: különbséget tesz kockázat és nagy kockázat között. Ez még talán elfogadható, bár ki tudja, hogy mennyi a nagy és a nagyobb. Szokásos itt arányokat vagy számokat megjelölni, ami bizony hiá nyzik. És a kockázattól félni úgy, ahogy ez a törvényjavaslat talán tükrözi, az nem megalapozott, mert hiszen a kockázat kezelésének megvan a módja a közgazdaságtudományban, a hitelintézetekben: egyszerűen megmérni, hogy körülbelül mekkora, és vagy biztos ítási alapokat készíteni, vagy viszontbiztosítási módszert bevezetni, vagy akár csak megkívánni a törvény erejével. Csupán azt kívánom érzékeltetni, tisztelt Ház, hogy ezekre a kérdésekre, témákra vannak kialakult, jó módszerek, különösen akkor, amikor az Európai Unió felé nézünk, ahol erre vannak tapasztalatok (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) , és abból tanulhatunk.
