Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. április 28 (67. szám) - Személyi ügy: - A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény, a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló... - ELNÖK (dr. Szájer József): - DR. MIKES ÉVA, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
2530 nem igazán alapvető vitáink, azok benne maradtak. Szeretném itt kiemelni természetesen a köztisztviselői életpályarendszert, amelyet a 2001. évi módosítás felépíte tt, és amelyet ez a törvény nem háborít. Ugyanakkor nem állom meg, és fel is vállalom, amiért így vezetem be ezt a kérdést, hogy ne említsem meg azt, hogy gyakorlatilag módosítás nélkül hagyja a főtisztviselői rendszert is, tehát a főtisztviselői jogintézm ényt. Hadd reagáljak is mindjárt: a Szocialista Párt tisztelt vezérszónoka azt mondta, a legnagyobb vitáink az ügykezelők kiszervezésében voltak. Nem abban voltak a legnagyobb vitáink, abban nagy vitáink voltak. A főtisztviselők tekintetében voltak a legna gyobb vitáink, hiszen a Szocialista Párt a Ktv. 2001. évi módosítása ellenszavazatát azzal indokolta, hogy a főtisztviselőkről szóló szabályokkal nem tud egyetérteni, ezért nem tudja támogatni a Ktv.módosítást. Ehhez képest jegyzem meg azt, nemhogy háborí tatlanul benne maradt az alapvető jogintézmény, hanem néhány héttel ezelőtt újabb 57 főtisztviselőt nevezett ki a miniszterelnök úr. Ezt azért tartom fontosnak megemlíteni, korántsem abból a szemléletből, hogy fölemlítsek régi vitákat, de szeretném azt az emlékezetükbe idézni, hogy én magam is és mások is kértük akkor, hogy ezt a kérdést ne ilyen módon politizáljuk át, hiszen ezzel számos akkor kinevezett olyan főtisztviselőt sértettek meg, aki ráadásul nemhogy az Orbánkormány, nemhogy az azt megelőző egykét kormány időszakában, hanem többségük egyébként 1990 előtt kezdte a közszolgálatban a munkáját. Azt gondolom, talán megengedhetem magamnak most már utólag azt, hogy ez nem volt helyes. Az érdemi módosítások vagy az érdeminek tűnő módosítások tekintetébe n valamennyi köztisztviselőt érintő ügynek nevezte a belügyminiszter asszony - és ebben kétségtelenül teljes mértékben igaza van - az úgynevezett ügykezelői állomány visszaszervezését, ahogyan ezt szoktuk volt mondani, azzal indokolva, hogy a köztisztvisel ői munka definíciója mellett, tehát közhatalmi irányítói, felügyeleti, ellenőrzési tevékenység mellett ezekhez szorosan kapcsolódó tevékenységet látnak el. Szeretném azt leszögezni, hogy természetesen olyan módosítást - mint ahogyan befejezte a szocialista párti vezérszónok , amelyik emberek egy csoportjának a munka- és életkörülményeit javítja, nem áll szándékunkban akadályozni, tudomásul véve azt, hogy ez a Szocialista Párt választási ígérete volt, tehát most igyekszik ezt végrehajtani. (20.10) Azonban e nnek a viszonylag csekély mértékű adakozásnak a fátyla mögött azért szeretném felhívni arra a figyelmet, hogy ne tegyünk úgy, mintha emögött nem lennének szakmai kérdések, és azért legalább a parlamenti munkában ezeknek a szakmai kérdéseknek a megtárgyalás ára is adjuk a fejünket, ne csak úgy emlegessük ezt, mint egyfajta szociális intézkedést. Ugyanis, ha szociális intézkedésként fogom fel, akkor természetesen ezt csak helyeselni lehet. Ugyanakkor nagyon jól tudjuk azt, hogy minden olyanfajta törvénynek, mi nt amilyen a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény is, az egyik legeslegfontosabb kérdése a személyi hatály kérdése. Hiszen a személyi hatály tág vagy szűk volta határozza vagy határozhatja meg egyfajta irányát. Kétségtelenül az életpályát befolyásoló intézkedéseknek is alapvető befolyásoló tényezője az, hogy milyen tág vagy milyen szűk az a személyi hatály, amire ez a törvény kiterjed, és nyilvánvalóan egy sor más specifikus intézkedésnek is a személyi hatály pontos meghatározása lehet az alapja. Inne ntől fogva azt kell hogy mondjam: egyfajta szociális vagy méltányossági intézkedésként kezelni az ügykezelők kérdését lehet, és megint mondom, hogy ezt nem is áll szándékunkban akadályozni, ugyanakkor meg kell hogy mondjam, hogy itt vannak szakmai irányok is, amit el kell döntsünk. Hiszen ha más országokban is körülnézünk, akkor többféle fejlődési irányát láthatjuk az ott szokásos köztisztviselői törvényeknek egészen olyan szintig, amikor menedzserszerződésekkel bontják szét, egységesítési szintekig vagy ol yan szintig is, amikor a személyi hatályt meglehetősen szűken hagyják, és ilyen módon a törvénynek minden, az életpályára, az elvárhatóságra, a teljesítési szintekre vonatkozó kérdése könnyen kezelhetővé válik.
