Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. április 28 (67. szám) - Személyi ügy: - A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény, a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló... - ELNÖK (dr. Szájer József): - DR. MIKES ÉVA, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
2531 Azt is hozzá kell hogy tegyem, hogy ezen úgyn evezett egységesítési törekvés mellett mégiscsak egy 3. számú külön bértábla, illetve egy hatalmas felsorolás egészíti ezt ki, ami mégiscsak az Mt. hatálya alatt hagyja egy sor tekintetben az úgynevezett ügyviteli alkalmazottakat vagy pontosabban: ügykezel ői állományt. Azokról az intézkedésekről, amelyek egyfajta magasabb juttatási rendszerről rendelkeznek, hadd mondjam azt el, hogy lehet itt azt mondani, hogy, mondjuk, egy ruházati költségtérítés 150 százalékról 200 százalékra emelése egy impozáns dolog, b elügyminiszter asszony nagyon korrektül el is mondta ennek az összegét, hogy ez 16 500 forint, de hadd tegyem hozzá, hogy ez évben nem emelkedett az illetményalap. Ha az illetményalap bármily - szerencsére viszonylag csekély az infláció ma Magyarországon - inflációkövető módon emelkedett volna, akkor ez a 16 500 forint egy inflációkövető illetményalap 12 havi alkalmazása mellett nem igazán lenne komolyan említésre méltó. Ugyanezt szeretném elmondani a 2001. évi módosítás szorzószámok növekedését illető szak aszolására, aminek valóban az utolsó szakaszához értünk most 2003. július 1jével. Azért annyit hadd mondjak, hogy felhívnám arra a figyelmet, hogy helyes nem egyszerűsíteni és egyfajta szakmai zsargont használnunk egymás között sem a parlament tárgyalásáb an, mert biztos vagyok abban, hogy azzal mindenki tisztában van, hogy nem a szorzószámok 30 százalékos növekményéről beszélünk, és nyilvánvalóan egy percig sem feltételezem azt, hogy ezt a belügyminiszter asszony is máshogy gondolja. Sorrarendre ugyanis a zt hallottam most, hogy a szorzószámok 30 százalékos növekménye… - azért jó, ha ebben a köztünk használt, kissé talán szakmai zsargonban is mindig pontosan fogalmazunk, hogy a 2001ben előirányzott mintegy 70 százalékos szorzónövekmény hátramaradt 30 száza lékáról van szó, tehát az nem 30 százalékos növekmény. Ezt annál is inkább fontos megemlíteni, mert ha visszaszámoljuk megint csak azt, hogy idén elmaradt az illetményalapnak az inflációkövető megemelése, és ennek a 2001es módosításból következő hátramara dt 30 százaléknyi résznek fél évre való számításával, azt kell látnunk, alig lesz nagyobb a bérnövekmény ebben az évben, mintha pusztán csak az inflációkövetés történt volna meg. Tehát azért nem érdemes a számokkal zsonglőrködni, ugyanis minden köztisztvis elő nyilvánvalóan a borítékját megkapva azonnal ki tudja számolni, hogy fölöslegesen dobálózunk itt mi 30 meg nem tudom, hány százalékokkal. Azt még mindenképpen fontos elmondani, hogy az önkormányzatok tekintetében, ahol a 2001. évi módosítás komolyabb vá ltozásokat hozott, és itt most egyfajta visszafordító törekvéseket tapasztalunk ebben a törvényben, az illetménykiegészítés és a vezetői pótlék tekintetében az előttem szólók közül többen dicsérték azt a lehetőséget, hogy az önkormányzatok ezen tekintetben ismét majd maguk dönthetnek, és tulajdonképpen a saját anyagi lehetőségeik szabhatnak vagy szabnak annak határt, hogy ezt hogyan teszik, de ez a 30 százalékot nem haladhatja meg. Kifejezetten nem politikai, hanem szakmai kérdéseim lennének ezzel kapcsolat ban. Ugyanis azt gondolom, hogy az lehet egy kétfelé ágazó irány, hogy egységes köztisztviselői bértábláról beszélünke vagy pedig nem. Ha egységesről beszélünk, akkor nem igazán értem, hogy miért fordítunk megint ezen az úton, és szakítjuk el egymástól az önkormányzati területet, illetve az államigazgatás területét. Ha pedig azt mondjuk, hogy az önkormányzatok a saját pénztárcájuknak megfelelő módon döntsenek az egyébként csak jogállásukban szabályozott köztisztviselőiknek az anyagi helyzetéről, akkor meg miért limitáljuk ezt 30 százalékban? Ugyanis vagy azt mondjuk, hogy az önkormányzatok fizessenek annyit, amennyit tudnak vagy nem. Azt gondolom, hogy ez egy világosan indokolható szakmai álláspont lenne attól függetlenül, hogy az ember melyikkel ért egyet. Ugyanis pontosan tudjuk azt, hogy valahol a középvárosok tájékán van az a határ, ami fölött az önkormányzatok képesek többet fizetni, és amely településnagyság alatt általában és természetesen ezt a kérdést nagymértékben szimplifikálva nem képesek erre.
