Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. február 11 (47. szám) - Személyi ügy: - A nemzetőrség létrehozásáról szóló 100/2001. (XII.21.) Ogy. határozat hatályon kívül helyezéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szájer József): - MÁRTON ATTILA (Fidesz):
218 milyen szakmai lépésekkel haladhatnak a leendő szakmájuk irányába, és egyáltalán beleszagolhassanak kicsit abba a levegőbe, ami egy meghatározott szervezeti - és eléggé jól körülhatárolt szervezeti - és működési formában rájuk várhat. Ahogy itt többen is említették, a nemzetőrség kereteiben például a technikai sportok is helyet kaphatnának; ezek azok a szervezetek - és Keleti úr, gondolom, jól emlékszik erre az időszakra , amelyek annak idején még az MHSZ keretein belül működte k. Lényegében itt ki lett öntve a gyerek is a mosdóvízzel együtt, hiszen az a fajta szervezet pontosan a politikai befolyásolás és az irányítottság miatt volt hosszú távon és a mai, korszerű körülmények között működésképtelen, ugyanakkor azok a technikai é s tömegsport szervezetek, amelyek az MHSZ tagszervezetei voltak, teljesen más, átalakult formában ma például a nemzetőrségnek nagyon hasznos tagszervezetei lehetnének. Miért? Ezek a szervezetek biztosíthatnák a fiatalok részére a szakmai előképzést, napi k apcsolatot tarthatnának a honvédséggel, itt meglenne a szakmai továbbképzés, továbblépés lehetősége, és ezekben a szervezetekben mind az állam, mind a honvédség részére - és itt egyből vitatkozom Vadai Ágnes képviselő asszonnyal - kifejezetten költségtakar ékos módon lehetne nagyon sok feladatot ellátni. Simicskó úr már említette itt az árvízzel kapcsolatos esetleges feladatokat, valamilyen rendkívüli káreseménnyel kapcsolatos helyzetet. Hogy én egy konkrét példát mondhassak, szintén csak egy technikai sport tal kapcsolatban: talán még emlékeznek önök is rá, hogy tavaly több mint egy héten keresztül lángolt a Hortobágy, már több települést is veszélyeztetve. Bizony, a katasztrófavédelem parancsnoka két nap után, amikor már nem tudtak igazán mit kezdeni a lángo kkal, pontosan egy ilyen szervezethez kopogtatott be, kérte, hogy a levegőből hadd szemlélhessék meg, hogy mi a helyzet, hogyan lehet irányítani a védekezést, és három napon keresztül folyamatosan - egy sportszervezet repülőgépei segítségével - a levegőből tettek meg mindent a hatékonyabb oltás érdekében. Ez a költség körülbelül tizedannyi volt, mint ha ezt egy honvédségi helikopterrel látták volna el. Fölvetődik tehát a kérdés, visszatérve az eredeti problémára, hogy honnan lesz merítési bázisa a honvédség nek. Úgy gondolom, hogy erre a világban nagyonnagyon sok példa van. Amikor NATOtagok lettünk, az egyik, honvédséggel is foglalkozó folyóirat kisebb sorozatot közölt a Magyarországhoz hasonló nagyságú államok haderejének működéséről, az önkéntesség elvérő l, az utánpótlásról. Két konkrét cikkre emlékszem, az egyik Ausztria, a másik pedig Svájc volt, ahol igenis vannak tartalékos képzések szervezett formában. Úgy gondolom, sokkal hatékonyabban, költséghatékonyabban lehet ezt megoldani, mint a honvédség keret ein belül. No, erre is jó lenne például a nemzetőrség szervezete. Megint csak a merítési bázis: honnan lesz utánpótlása az önök által annyira sürgetett önkéntes hivatásos hadseregnek? Honnan lesznek felkészült szakemberek? Honnan lesznek olyan fiatalok, ak ik nemcsak kalandvágyból vállalják majd, hogy egész életüket a honvédség mellett kötelezik el? Akik mondjuk, nemcsak egykét filmet fognak majd megnézni a televízióban, és azt gondolják, hogy rájuk is olyan kalandos dolgok fognak majd várni az életben, min t amit a televízióban láthatnak? Mondjuk, nem azért lesz valakiből pilóta, mert nagyon jó repülős filmet lát, vagy nem azért akar majd valaki harckocsizónak menni, mert megnézi a tévében a Kelly hőseit, és azt gondolja, hogy majd hasonló kalandos életben l ehet része. Ahhoz tehát, hogy a fiatalokat be lehessen vonni és valamilyen módon föl lehessen készíteni a rájuk váró feladatokra, igenis szükség lenne olyan szervezetekre, amelyek az előképzést, a szervezeti formát és a szakmai előképzést is tudják biztosí tani a majdani, leendő honvédségi utánpótlás számára. Fölvetődött itt az a dilemma is, hogy hivatásos vagy profi hadsereg. Meggyőződésem, hogy kalandvágyból katonának jelentkező emberekből soha nem lesz a feladatát valóban magas szinten ellátó, professzion ális hadsereg. Megint csak egy példát hadd mondjak: a francia hadsereg. Akár hiszik, akár nem, a francia hadsereg például a harci pilóták utánpótlására kifejezetten repülőiskolákat
