Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. április 14 (65. szám) - Az ülés megnyitása - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - DR. ÁDER JÁNOS (Fidesz): - ELNÖK (dr. Szili Katalin):
2121 Ebben az esetben Áder János frakcióvezető urat illeti a szó, azt követően pedig Lendvai Ildikó frakcióvezető asszonyt. (Dr. Áder János: Lendvai Ildikó előbb jelentkezett.) Majd én eldöntöm, frakcióvezető úr. Öné a szó elsőként. (13.10) DR. ÁDER JÁNOS (Fidesz) : Elnö k Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Remélem, majd nem az én rovásomra írják, hogy nem Lendvai Ildikó frakcióvezető asszony beszélhetett először - ön döntött. Amikor az április 12ei sikeres népszavazást értékeljük, az első szó valóban a köszöneté kell hogy l egyen. Meg kell köszönnünk a magyar polgároknak azokat az erőfeszítéseket, amivel lehetővé tették, hogy Magyarország csatlakozott az Európai Unióhoz. Nyugodtan mondhatjuk: a csatlakozás lehetőségének ezermilliárdokban mérhető árát az elmúlt tizenhárom évbe n mindenki megfizette; megfizették azok is, akik az igen, és azok is, akik a nem oldalán álltak; megfizették azok is, akik elmentek szavazni, és azok is, akik otthon maradtak. Tisztelt Országgyűlés! Amennyire örömteli a népszavazás sikere, annyira elszomor ító néhány szocialista politikus kicsinyes, napi politikai haszonszerzésre való törekvése. Ma már bizonysággal állíthatjuk, hogy ez a kampányt is végigkísérő magatartás jelentős szerepet játszott az alacsony részvételben. Mert mit is láttak az emberek az e lmúlt hónapokban? Azt látták, hogy Kovács László egy évvel ezelőtt, még ellenzéki politikusként azt vetette a polgári kormány szemére, hogy nem ért el egyedi elbírálást; majd külügyminiszterré válva - bár egyedi elbírálást neki sem sikerült elérnie - a kop penhágai eredmények miatt ünnepeltette magát. Azt látták az emberek, hogy a bizonytalankodókat, a kérdéseket felvetőket, a sorsuk miatt aggódókat nem meggyőzni, hanem unióellenesnek kikiáltva megbélyegezni akarja a Szocialista Párt. Azt látták, hogy a rész letes tájékoztatást egy rossz, lényegtelen kérdésekkel foglalkozó kampánnyal pótolja a kormány. Azt látták, hogy az őszinte párbeszéd helyett egyes szocialista politikusok, rövidlátó politikai haszonszerzés okán az igennel szavazók kisajátítására törekszen ek. Hogy ez mennyire így van, azt jól mutatja Lendvai Ildikó és Kovács László tegnapi sajtótájékoztatója, ahol a következő hangzott el: mi el tudtuk hozni azt a több mint hárommillió igennel szavazót, akiket vártunk; sírjanak azok, akik nem tudták elhozni a nemmel szavazókat. Miniszterelnök Úr! Kérem, segítsen meggyőzni Lendvai Ildikót és Kovács Lászlót - mert lehet, hogy nekem ezt nem hiszik el : engem nem Lendvai Ildikó és Kovács László vitt el szavazni. (Taps az ellenzéki padsorokban.) Sőt, a feleségeme t sem és a húgomat sem, sőt, a választókerületemnek, szülőföldemnek hagyományosan a polgári oldalt támogató szavazóit sem. Mi nem az MSZP vezetőinek biztatására mondtunk igent. Az Európai Unióhoz való csatlakozást ön az imént történelmi tettnek nevezte. Mé ltatlan ehhez a pillanathoz, hogy a Szocialista Párt vezetői úgy gondolják, hogy a hárommillió igen szavazat az ő érdemük. Ez a szemlélet nemcsak a Fidesz és az MDF számára elfogadhatatlan, hanem, remélem, az az SZDSZ számára is; és elfogadhatatlan mindazo k számára, akik a parlamenten kívül tettek azért, hogy a népszavazás sikeres és eredményes legyen - hogy csak a történelmi egyházak felhívására utaljak többek között. Tisztelt Országgyűlés! A mai naptó l azonban, azt javaslom, foglalkozzunk az előttünk álló egy év teendőivel, foglalkozzunk azzal, hogyan tehető Magyarország minden polgára a csatlakozás nyertesévé, azok is, akik 12én még nemmel szavaztak, és azok is, akik otthon maradtak. Egyetlen cél leb egjen a szemünk előtt: a magyaroknak nyerniük kell. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki padsorokban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, frakcióvezető úr. Lendvai Ildikó frakcióvezető asszonyt illeti a szó, a Magyar Szocialista Párt k épviselőcsoportjából. És elnézést kérek, frakcióvezető asszony, hogy az előbb... (Lendvai Ildikó: Semmi baj!) Öné a szó.
