Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. április 8 (64. szám) - A kis- és középvállalkozások helyzetéről, gazdálkodási feltételrendszeréről szóló beszámoló; a kis- és középvállalkozások helyzetéről, gazdálkodási feltételrendszeréről szóló 2000. évi jelentés elfogadásáról országgyűlési határozati javaslat, valamint... - ELNÖK (Harrach Péter): - MOLNÁR ALBERT (MSZP):
2079 Nos tehát, én köszönöm ezt a hangvételt, mert való i gaz, hogy az új kormány is nagyon szívén viseli a kis- és középvállalkozók ügyét. Igaz, ezt nem mindig ugyanúgy képzeli, mint az elődje, ugyanakkor nem vitatja el, hogy az előző kormány is sokat tett a kkvk támogatása és fejlesztése ügyében. Talán ez a ne m mindig megfontolt és átgondolt vita, ami a Széchenyiterv megítélése körül összpontosult, elviszi igazán a lényegről a figyelmet. Én beismerem, hogy esetleg mi is rossz hangot ütünk meg néha ennek kapcsán, és nyilván ez egy reakció arra, hogy a másik old alon sem volt mindig a legszerencsésebb ennek a Széchenyitervnek a bemutatása. Mire gondolok? Arra, hogy ez a jelentés - önök mondták, és mi is úgy gondoljuk - korrektül beszámol mindarról, ami 2001ben történt, amit az előző kormány tett a kkvk ügyében. Itt több minden dolog van, több minden lényeges dolog, s a nagyságrendjét tekintve épp a legkisebb a Széchenyiterv, és mégis, mintha csak ez létezne. Mert hiszen volt a kisvállalkozói adókedvezmény, ez 43 181 főt érintett, és 83,4 milliárd forinttal csök kentette a vállalkozók adókötelezettségét. Azután volt a kamatbonifikáció, ez 2955 főt érintett, ez egymilliárdot jelentett a vállalkozóknak. Aztán volt a már említett hitelfelvételi lehetőség, ami 51 871 hitelfelvételt jelentett 1424 milliárd forint nagys ágrendben; aztán volt a kkvk közbeszerzési szereplése, ahol 2517 esetben nyertek a kkvk közbeszerzésen 358 milliárd forint értékben. Na és volt a Széchenyiterv: 6600 kisvállalkozónak hozott 60 milliárdot a két év alatt. Tehát összességében nincs arányba n az, hogy mi történt a kkvk ügyében, azzal, hogy mennyit beszélünk ennek épp a legkisebb eleméről, a Széchenyitervről, és ez talán nem igazán tereli jó irányba a vita tartalmát. Való igaz, mi másként ítéljük meg a Széchenyitervet, mint önök, de ettől m ég természetesen - én legalábbis úgy gondolom - nem kell egymástól elvitatnunk azt, hogy mindenki szeretné segíteni a saját elképzelései szerint azt a kis- és középvállalkozói réteget, amely a magyar foglalkoztatottak kétharmadát alkalmazza, amely a magyar termelés felét és a magyar export egynegyedét állítja elő. Teljesen természetes, hogy közös nemzeti érdekünk, hogy ezt a lehetőségeink vagy a rendelkezésre álló eszközök szerint támogassuk. Mi is ezt próbáljuk tenni, kicsit talán más módon, mint az előző kormány tette, de azt gondolom, hogy igazságtalanok vagyunk egymással szemben, ha elvitatjuk a jó szándékot egymástól, még akkor is, ha a Széchenyitervet illetően nem egyformán értékeljük ezt az intézményt, ami egyébként valóban nem elhanyagolható vagy ne m kihagyható az intézménytár egyik elemeként, meg kell róla emlékezni, csak azt gondolom, hogy mindent a saját fontosságának megfelelően. És itt a ma délutáni vitából is az derült ki - megint nem hibáztatok senkit, mind a két oldal egyformán erre a témára ugrott a legjobban , mintha ez lett volna az a csodaszer, ami mellett más azután nem is létezett, és amihez képest jobbat nem is lehet kitalálni. Köszönöm szépen. ELNÖK (Harrach Péter) : Köszönöm szépen. Molnár Albert képviselő úr következik, MSZPfrakció. MOLNÁR ALBERT (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Én is megszívlelem az MDFes képviselők visszafogottságát, és megpróbálok ugyanebben a stílusban, inkább a statisztika által megtámogatott oldalról, arról beszélni, am iről itt ma szó van: a kis- és középvállalatok támogatásáról. Én azt hiszem, hogy itt egy alapvető gazdaságfilozófiai különbség van a jelenlegi kormánypárt és a jelenlegi ellenzék között, és én azt gondolom, hogy célszerű picit ott kezdeni, hogy mi hogyan látjuk ezt a mai magyar gazdaságot. (16.50) Egy fejlődés indult el 1995ben a magyar gazdaságban, ami egészen 2000 első negyedévéig tartott. Ha valaki megnézi a számokat, azt tapasztalja, hogy 1997 végére 4,8 százalékos, a kormányváltás idején 4,9 százalék os gazdasági növekedéssel adta át az Orbánkormánynak a Hornkormány a gazdaságot. Egészen 2000 első negyedévéig ez 6,6 százalékig bővült - 2000 első
