Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. április 8 (64. szám) - Az egészségügyi szolgáltatókról és az egészségügyi közszolgáltatások szervezéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. CSEHÁK JUDIT egészségügyi, szociális és családügyi miniszter:
2038 Akkor, amikor ezt a törvényt előterjesztettük, sőt még korábban, amikor az önök törvényjavaslata elkészült, volt alkalmam olvasni egy olyan nemzetközi tanulmányt, amelyik éppen azt vizsgálta, hogy Szingapúrban, ÚjZélandon, KözépKeletEurópáb an és a skandináv országokban, ott, ahol a gazdálkodó intézmények struktúraváltásával próbáltak meg a hatékonyságon javítani, milyen eredménnyel jártak ezek a kísérletek. Egybehangzó megállapítása volt ennek a tanulmánynak, hogy nem is annyira a törvény, a konkrét jogszabály maga határozta meg az eredményességet, hanem rendkívüli mértékben függött az intézményi struktúrától, a finanszírozás formájától, és rendkívüli mértékben függött az egyéb társadalmi kondícióktól és szabályozási körülményektől. Ugyanaz a tartalmú jogszabály az egyik környezetben sikeres volt, a másik környezetben alapvetően bukásra volt ítélve. Ezért gondoljuk mi azt, felelősséggel, hogy valóban, most csak egy törvényjavaslattal állunk itt önök elé, de akkor, amikor ezt a törvényjavaslato t végiggondoljuk és felelősséggel előterjesztjük, látnunk kell azt is, hogyan akarunk változtatni a struktúrán, tudnunk kell, mit akarunk csinálni az alkalmazások területén, mi a helyzet az önkormányzati szabályozásban, és hogyan fog módosulni reményeink s zerint maga a finanszírozás struktúrája. Tehát egyetértünk. Egyetlen szomorúságom van e tárgykörben, éspedig az, hogy kétségtelen, ez az előterjesztés sokkal inkább gazdasági, közgazdasági, számviteli ismereteket igényel. Itt most nem elsődlegesen orvos sz akmai ügyekről van szó, hiszen itt nagynagy bátorsággal arról nyilatkozunk, hogy elegendő számviteli garanciák vannake, hogyan fog folyni a vagyonértékesítés, miként fognak pályázni, mit kell kikötnünk, hogy az önkormányzati törvényt ez hogyan érinti. Na gyon fontosnak tartom, hogy az önkormányzati, a gazdasági, a pénzügyi bizottság ezzel foglalkozott, de nyilvánvaló, még színesebb, még gazdagabb lenne ez a vita, ha ilyen szakmájú képviselőtársaink is részt vennének benne, hiszen amikor mi ezt a törvény el őterjesztettük, két dologra tekintettel voltunk, és azért is késtünk valamennyit a jogszabály benyújtásával: mert az üvegzsebről szóló jogszabály minden rendelkezését szerettük volna tekintetbe venni, és ezzel összhangban akartunk lenni. És azért is, mert minden más egyéb, e területre vonatkozó rendelkezés a számviteli törvénytől az államháztartásiig meghatározza a mi mozgásterünket, tehát ezeket is figyelembe kellett vennünk. Egyetértünk abban, hogy szabályozni kell, még pontosabban, még gondosabban, még m inuciózusabban kell szabályozni, mert hiszen ha az elvek terén liberálisabbak, megengedőbbek vagyunk, ha szélesíteni akarjuk a terepet, akkor éppen arra tanított meg az elmúlt tíz év a saját tapasztalataink révén, és a nemzetközi tanulmányok is arról szóln ak, hogy lehet szabályozott piaca az egészségügyi szolgáltatásoknak, de a beteg érdekében, a szolgáltatások biztonsága érdekében ez nagyon gondosan, nagyon részletesen szabályozott piac kell legyen, és mi erre minden erőnkkel szeretnénk figyelmet fordítani . Egyetértünk abban, hogy javítani kell az ellátások színvonalát, számos módon: hatékonyabb gazdálkodással, nagyobb szervezettséggel, magasabb szakértelmet megfinanszírozva az egészségügyben, és természetesen többletforrások bevonásával. Egyetértünk abban - én itt nem hallottam mást , hogy szükség van a magánforrásokra is a közfinanszírozás mellett. Feltettek önök egy kérdést, hogy mit értünk a közfinanszírozások dominanciáján. A kormánypártok efelől sem hagytak kétséget. Bármikor, amikor bennünket megkérd eztek, akkor azt mondtuk el, hogy ma Magyarországon - ha az összes egészségügyi felhasználást, kiadást nézzük, a gyógyszerektől kezdve a szanatóriumi szféráig - 30 százalékát fizetik az egészségügyi költségeknek magánzsebből, 70 százalékát finanszírozzuk a dóbevételekből és járulékokból. Ezért nagyon határozottan az az álláspontunk, hogy miután az európai uniós tagországokban ennél alacsonyabb közfinanszírozási arány nem létezik, ezért a dominancia a mi számunkra nem 60:40 százalékot jelent, hanem a jelenleg i 30:70 százalékból nem szeretnénk engedni, hiszen már így is, különösen a gyógyszerhozzájárulások területén megengedhetetlenül magas a magánzsebből fizetett kiadások aránya. A mi számunkra ez jelenti a közfinanszírozás dominanciáját, és erről szól a korm ányprogram maga is.
