Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. április 1 (62. szám) - A Magyar Fejlesztési Bank Részvénytársaságról szóló 2001. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szájer József): - DR. BŐHM ANDRÁS (SZDSZ):
1856 Kérdem, mi van a jövedelmezőséggel. Nem kívánja a jelenlegi kormányzat ezt szempontként elfogadni? Vagy hogyan értelmezzük a szakszerűséget? Nekem a '9498 közötti úgynevezett szakértői kormány jutott hirtelen eszembe. Így kell értelmeznünk a szakszerűséget, ami akkor folyt? Javaslom itt is, hogy a jövedelmezőség bekerüljön mint elvárás. Amit igazán nem tudok megérteni: jó néhán y paragrafus foglalkozik bizonyos tisztségviselők kinevezési, felmentési gyakorlatával - ki jogosult ezekre? Definiálja a törvény, hogy az alapítót egy személyben egy miniszter képviseli. Nagyon nehezen tudom értelmezni ennél az egy személynél, hogy hogyan választ ő tisztségviselőket. Egyszerűen a választás intézménye, ami számomra olyan megfoghatatlan egyetlenegy személy esetében, és a megbízást, a kinevezést ez a törvényjavaslat szisztematikusan kicseréli választásra. Lehet, hogy demokratikusnak tűnik így a szöveg, de nem hiszem, hogy igazán a valóját adja. Tekintettel arra, hogy lejárt a tíz percem, engedjenek meg még két észrevételt. A záró rendelkezések között ismét módosításra kerül a 2003. évi költségvetés. Ez nem egy szerencsés dolog. Nem először for dul már elő, annak ellenére, hogy mindössze három hónappal ezelőtt fogadtuk el. Jó lenne olyan költségvetést elfogadni, amely nem kerül ilyen gyakran módosításra. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Sürgősséggel tárgyaljuk ezt a ja vaslatot, gondolkodtam rajta, hogy mi az oka ennek, és rájöttem. A kormányzat rájött arra, hogy nincs elég forrása, nem biztosított elég forrást a költségvetésben azokra a feladatokra, amelyeket az Európatervben megfogalmazott. Szükség van külső forrásokr a; ahhoz, hogy az MFB tudja ezeket biztosítani, szükséges ennek a törvénynek az elfogadása. (Az elnök ismét csenget.) Ezeket a módosító indítványokat kérem, vegye figyelembe a Ház, s ezzel látok reményt arra, hogy nem ezt a szöveget, de a módosításokkal el fogadott, egységes szerkezetbe foglalt szöveget talán el tudom fogadni. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Szájer József) : Köszönöm szépen. Kérem képviselőtársaimat, hogy figyeljenek az időre. Megadom a szót Bőhm András képviselő úrnak, Szabad Demokraták Szövetsé ge. DR. BŐHM ANDRÁS (SZDSZ) : Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! “A bank, ami igazán közel áll a mindenkori kormányhoz.” Tulajdonképpen a Magyar Fejlesztési Bankkal kapcsolatos törvényjavaslatot, a módosítást valószínűleg ennek a fényében célszerű megnéznünk. A 2001. évi XX. törvény módosítása lezárhat egy fejezetet abban a tízéves folyamatban, ami a legkülönbözőbb kormányok legkülönbözőbb gazdaságpolitikai elvárását tartalmazták a bank működését tekintve. A törvénymódosításnak egy korábbi szakasza tavaly nyár on kezdődött el. Mindenki előtt ismeretes, hogy az Országgyűlés tavaly módosította az MFBtörvényt. Nagyon lényeges rendelkezés, hogy a bank egész tevékenységét a közbeszerzés hatálya alá rendelte, szétválasztotta az elnöki és a vezérigazgatói funkciókat, és arról is döntött, hogy 2003 végéig az elmúlt években a fejlesztési banki funkciókra rárakódott vagyoni portfóliót le kell építeni, attól a bankot meg kell tisztítani. A beterjesztett törvényjavaslat elfogadásával az Országgyűlés vissza is igazolja a kor mányprogram Fejlesztési Bankra vonatkozó vállalásainak törvényi megvalósulását, kiiktatja mindazon múltbeli lehetőségek törvényi hátterét, ami lehetőséget adott arra, hogy az előző ciklusban olyan feladatokat kapott a bank, ami klasszikus értelemben a költ ségvetés részét kellett volna képezze. Emlékezzünk az autópályaépítés teljes finanszírozására, a mezőgazdasági üzletrészek csak veszteséggel realizálható megvásárlására, és egyéb olyan kormányzati döntési feladatokra, amelynél a Magyar Fejlesztési Bank Rt . a kormányt helyettesítő feladatban járt el. A prudens és átlátható működés figyelmen kívül hagyásával olyan működési környezet alakult ki, ahol a veszteségek felhalmozódása és az ÁPV Rt. helyett kvázi privatizációs szervezetként való működés feltételei a dottak voltak; ugyancsak emlékezzünk a 12 agrárcég privatizációjára. (14.20)
