Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. április 1 (62. szám) - A szakképzésről szóló 1993. évi LXXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - RÓZSA ENDRE (MSZP):
1837 mostani javaslatban. Éppen ezért egyetértek azzal, hogy ennek a törvényjavaslatnak nem szándéka az iskolai tanműhelyek felszámolása. A szakképzésnek különböző szakaszai vannak. Van az úgynevezett alapképzési szakasz, amely olyan felkészítő időszak, amikor a tanulókat megismertetik az eszközökkel, az anyagokkal. Ezek a képzési folyamatok alapvetően pedagógiai jellegű tevékenységet is igényelnek, ezért egyértelmű, hogy tanműhelybe valók, viszont a gazdaság igénye szerint életszerű körülmények között kell megszervezni a szakoktatást a befejező, specializáló képzés során. Elfogadhatónak tart om, hogy az oktatási és a foglalkoztatási miniszter ez év közepéig dolgozzon ki olyan ösztönző intézkedéseket, amelyek a gazdaság szereplőit valóságosan érdekeltté teszik abban, hogy a tanulók gyakorlati képzését megszervezzék. Tisztelt Országgyűlés! A Mag yarországi Szülők Országos Egyesülete nevében Keszei Sándor a bizottsági ülésen elmondta, hogy a felméréseik alapján a kamarai ellenőrzések során a tanulói szerződésben rögzített rendszeres havi juttatás nem biztosított, a térítés nélküli étkezést sem kapt a meg minden tanuló. Az elhangzottak nem tartoznak a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának a témakörébe, de azt gondolom, hogy mindenképpen más fórumokon tisztázni kell. Számos olyan felvetés is elhangzott a bizottsági ülésen, amelyet jobbí tó szándék vezérelt, és a törvénymódosítás során be kell építeni a törvénybe. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásra következik Rózsa Endre úr, az MSZP képviselője. RÓZSA ENDRE (MSZP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Parlament! A kormány a prioritások közé sorolta az oktatást. A színvonalas oktatónevelő munka meghatározó tényezője a társadalmi követelményekhez igazított jogalkotás, a személyi felt ételek biztosítása, a tárgyi feltételek fejlesztése. A törvényhozás komplex módon tekinti át az oktatónevelő munkával kapcsolatos jogszabályokat. A szükséges módosítások elengedhetetlenül fontosak. Múlt héten tárgyaltuk a gyermekek és az ifjúság helyzetér ől, életkörülményeinek alakulásáról szóló miniszteri jelentést, előkészítő szakaszban van a közoktatási törvény és a felsőoktatásról szóló törvény módosítása. A bizottsági vitákon túl a parlament elé került a szakképzésről szóló '93. évi törvény. Születési dátuma is jelzi, hogy tíz év telt el azóta. A társadalmi változások, a gazdasági élet átalakulása megköveteli azt, hogy a törvények ne csak lépést tartsanak az élettel, hanem irányt is mutassanak. Az Európai Unióhoz való csatlakozás is megköveteli a jogal kotóktól a törvények jogharmonizációját. Napirendünk aktualitását aláhúzza az a tény is, hogy a nemzeti fejlesztési terv is nagy hangsúlyt fektet a szakképzésre. Tisztelt Képviselőtársaim! A szakképzésről szóló '93. évi törvény módosításának jelentőségére rávilágít az is, hogy a 20012002es tanévben a gimnáziumokban 182 ezer gyermek tanult, a szakközépiskolákban 239 ezer, a szakiskolákban 131 ezer. Ez azt jelenti, hogy a középfokú oktatásban részt vevők több mint kétharmadára vonatkozik ez a törvény. Miköz ben sok pozitívumot mutat az a tény, hogy egyre többen járnak érettségit adó gimnáziumokba és szakközépiskolákba, addig a szakiskolát választók arányának csökkenése azt is jelenti, hogy csökken az a keret, amelyből a jó szakmunkások kikerülhetnek. Még szem léletesebb a kép, ha összehasonlítjuk a tíz évvel ezelőtti adatokat a maiakkal, azaz a szakképzésről szóló törvény megalkotásakor lévő képzési arányokat a maival. Tíz évvel ezelőtt az általános iskolát befejező diákoknak 4045 százaléka választotta a szakm unkásképző iskolákat, az utóbbi években csak alig 25 százaléka. Ha mindehhez hozzáadjuk azt, hogy a lemorzsolódás a korábbi évek statisztikái alapján 20 százalék feletti, akkor nem csoda, hogy a gazdasági szféra csaknem minden szereplője a szakmunkások hiá nyáról panaszkodik, és még nagyobb a gond, mivel kevés a fiatal, jó szakmunkás. Ezért lehet üdvözölni azt a törekvését, hogy a gazdasági kamarák
