Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. április 1 (62. szám) - A szakképzésről szóló 1993. évi LXXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - SÁGI JÓZSEF (Fidesz):
1831 említést tettem, mármint a saját tagsági körükbe tartozók esetében is konzekvenciákat érvényesítettek, foganatosítottak, és ez egy nagyon fontos dolog. Azt gondolom, hogy a kamarák e tekintetben is olyan utat jártak, amely példaértékű. A vonatkozásban pedig, hogy ha ez felerősödik és kiegészül a gazdaság érdekképviseleti szervezeteinek a képviseletével, akkor ez a kérdés talán mé g inkább nem megkérdőjelezhető. A tanulószerződés tekintetében pedig egyértelmű, hogy ezt az utat kell járnunk. Visszatérve egy gondolattal az első megjegyzésre, ami a hozzászólásomhoz kapcsolódott, lehet, hogy én nem voltam egyértelmű, akkor most szeretné m egy mondatban megfogalmazni: én azt gondolom, azt az utat kell járnunk, ahol a gazdaság szerepvállalói és a szakképzés intézményei között a tartalmi kapcsolat erősödik, de ha ez az út a gazdaság irányába vihető és szélesíthető, akkor ezt az utat talán cé lszerű ezen a pályán megerősíteni. Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Hozzászólásra következik Sági József úr, a Fidesz képviselője. SÁGI JÓZSEF (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Mindenekelőtt köszönöm szépen Gusztos Péternek, hogy kimentette Horn Gábort azzal a félresikerült megjegyzésével. Zsákutcás magyar történelemről hallottunk már, meg zsákutcás falvakról is, de ilyen módon tisztázta akkor a fogalmat, hogy ez hogyan is érthető. Tisztelt Képviselőtársaim! Jó volt olvasni a mármár kiforrottnak tűnő anyagot, amely a korábban áttekintett szövegtervezeteknél valóban könnyebben értelmezhető. A sok szakmai fórumot megjárt anyagot, amely a legkikristályosodottabb formájában sem tarthat igényt minden egyes fél maradéktalan egyetér tésére, a szakma már régóta várta, nagyon várta. Szögezzük le: ez a törvény azon jogszabályok körébe tartozik, amelyet a politika még nem hálózott be. Ám ha napjaink újsághíreit olvasom a tömeges elbocsátásokról, az inaktivitás és a munkanélküliség emelked ő tendenciájáról, akkor arra kell gondolnom, hogy ez a politikamentes állapot nem tarthat már sokáig, mert a helyzet előidézésében, fennállásában bizony a szakképzés és az ezt szabályozó törvény is ludas. A törvény módosítása tehát időszerű, hiszen életbe lépése óta jelentős változások történtek a szakképzésben, létrejött a felnőttképzési törvény, változott a kamarák szerepe. Az idő sürget, ezért a törvény mielőbbi elfogadása igen fontos lenne. Azonban a törvény a szakképzés struktúráját nem érinti, pedig a z is átgondolást érdemelne. Az első négy évben a szakmai képzés helyett csak orientációs és szakmacsoportos képzés folyik, amely érettségivel zárul. Ezek az évek sokak számára - a szakma szempontjából - elvesznek, elsősorban a cél és a pályakép hiánya miat t. A gyakorlatiasabb, több manualitást igénylő szakmákban pedig nagyon hiányoznak ezek az évek, amikor életkorilag is kedvezőbb a gyakorlati készségek kialakítása. Az is kétséges, hogy két év alatt, akár a gimnáziumi végzettségűek esetében is, hogyan lehet séges egy szakmát elméletileg és gyakorlatilag is elsajátítani. Ráadásul a szelekciós mechanizmusok sem kedveznek a szakoktatásnak: a gimnáziumok befogadóképességének növelésével a gimnáziumok a jobb képességű tanulók java részét elviszik. (11.20) A szakkö zépiskolákba mármár javarészt olyan tanulók kerülnek, akik régebben a szakmunkásképzőkbe mentek, és ott nem állították velük szembe követelményként az érettségit. Az érettségi után ismét olyan szelekció következik, amely nem a szakmai képzésnek kedvez. Az érettségi birtokában a jobb tanulók a felsőfokú oktatást célozzák meg, nem maradnak a szakközépiskolában két évre szakmát szerezni, amikor három év alatt főiskolai diplomát is kaphatnak. Egyébként a felsőfokú szakképzéssel csak nagyon áttételesen foglalko zik a tervezet.
