Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. április 1 (62. szám) - A szakképzésről szóló 1993. évi LXXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - MOLNÁR JÓZSEF, az oktatási és tudományos bizottság előadója:
1814 Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Most a bizottsági álláspontok ismertetésére kerül sor, 55 perces időkeretben. Tájé koztatom képviselőtársaimat, hogy az oktatási, az egészségügyi, az önkormányzati és a foglalkoztatási bizottság állított előadót, kivétel nélkül többségi vélemények ismertetésére. Megadom a szót Molnár Józsefnek, az oktatási bizottság előadójának. MOLNÁR J ÓZSEF , az oktatási és tudományos bizottság előadója : Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Az oktatási és tudományos bizottság időszerűnek és indokoltnak tartotta, hogy tíz évvel a szakképzési törvény elfogadása után sor kerül a módosításra, amelyet szerintünk az a lábbi tényezők indokolnak. Jelentősen megváltozott 1993 óta a társadalmigazdasági környezet, a gazdaság dinamikus fejlődésnek indult, a gazdaság szereplői nagyobb beleszólást igényelnek mind a képzés tartalmának meghatározásába, mind a gyakorlati képzésbe , mind annak ellenőrzésébe. A képzés irányítását érdemes a tapasztalatok alapján úgy módosítani, hogy a szaktárcák nagyobb szerephez jussanak a képzés tartalmának, feltételrendszerének, továbbképzési rendszerének meghatározásában, miközben indokolt jogosít ványaik egységesítése, az Európai Unió ajánlásainak figyelembevétele a belépésünk küszöbén pedig egyértelmű szükségszerűség. Ahogy arról a miniszter úr expozéjában is szó esett, a kapcsolódó törvények, a közoktatási, felsőoktatási, felnőttképzési, kamarai törvények módosításaihoz is igazítani kell az előírásokat. Mindenféleképpen hasznára vált az előterjesztésnek, hogy széles körű és hosszú ideig tartó előkészítő munka előzte meg a beterjesztést. Hároméves előkészítő munka eredménye az az anyag, ami most el őttünk fekszik, és ahogy elhangzott, a széles körű társadalmi egyeztetés során mind a szakképzés intézményei, mind a gazdasági szervezetek, kamarák, szakmai érdekképviseletek, és az országos érdekegyeztető fórumok is elmondhatták véleményüket, javaslataik bedolgozásra kerültek. A változtatás irányaival, koncepciójával, fő gondolataival a bizottság mindkét oldala egyetért. Megítélésünk szerint pontos, precíz anyagot kaptunk kézhez. A szakképzés irányítása terén az Oktatási Minisztérium és a szakképzésben érd ekelt többi minisztérium közötti munkamegosztás helyesen lett szabályozva; az Oktatási Minisztérium feladata az Országos képzési jegyzékbe történő felvételi, illetve törlési eljárási rend, a szakmai vizsga szervezésére való jogosultság feltételei, a szakma i vizsgák és bizonyítványok központi nyilvántartási szabályainak meghatározása, s annak biztosítása, hogy a szakmai és vizsgakövetelmények egységes alapelvek szerint épüljenek fel. Előrelépésnek tekintjük, hogy a szakképesítésért felelős miniszterek jogosí tványai egységesítésre kerülnek, nincs valós indoka az eddigi különbségek fenntartásának. A szakképesítésért felelős miniszter joga és feladata lesz, hogy tartalmilag meghatározza a képzés követelményeit. Hatáskörébe kerül a tantervek kiadása, a tankönyvek kidolgoztatása, a pedagógustovábbképzés és szaktanácsadás szervezése. Egyetértünk azzal az elvvel, hogy ott történjen a tanulók gyakorlati képzése, ahol erre a legjobbak a feltételek. A gazdaság szereplőit anyagilag is ösztönözni kell a képzé si szerepvállalásra. Támogatjuk, hogy a jövőben legyen része a képzési programnak a kötelező taneszköz- és felszerelési jegyzék, de a források megteremtéséről is gondoskodni kell. Csak így érhető el, hogy az Európai Unióba történő belépés után is versenyké pes maradhasson a szakképzésünk. Ez számunkra azt is jelenti, hogy a jól felszerelt iskolai tanműhelyeket nem szabad megszüntetni, sőt ezek fejlesztésére pályázati és egyéb forrásokat is használni kell. Több kérdés merült fel a minisztériumok jogkörével, a gazdasági kamarák szerepével, a tanulószerződéssel, a képzések időtartamának meghatározásával, a képzés szakaszolásával kapcsolatban, ezek többségére megnyugtató választ adott az előterjesztő képviselője. A vitában nyilvánvalóvá vált, hogy a részletes vit a során a bizottság tagjai közül többen módosító javaslattal kívánják egyegy részletét módosítani az előterjesztésnek, az általános vitára való alkalmasság
