Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. április 1 (62. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - MÉCS IMRE (SZDSZ):
1806 A másik kérdés, amelyet ön itt fölvetett, ez a polgármester úr javadalmazása. Ön ugyanúgy tudja, és valószínűleg tisztában is van azzal, hogy a polgármesterek javadalmazásáról törvény szól. Ez a törvény rögzíti, milyen lehetős ége van a képviselőtestületnek arra, hogy a polgármester számára fizetést, illetve jutalmat szavazzon meg. Kőbányán sem történt ez másképp. Pontosan úgy történt, ahogy a törvény ezt előírja. A képviselőtestület - amely nemcsak szocialista képviselőkből á ll, hanem más képviselők is, tehát fideszes képviselők is vannak - rendeletet fogadott el, ez pedig azt szabályozza, hogy amennyiben a polgármester ebben az évben a munkáját megfelelően végzi - és jelezték, hogy milyen módon fogják ezt értékelni , akkor a z év végén döntenek arról, milyen mértékű jutalmat biztosítanak az ő számára. Tájékoztatásul közlöm, a polgármester jelenlegi fizetése nem több, mint az őt megelőző polgármesteré volt, aki nem szocialista polgármester volt, hanem jobboldali polgármester; p ontosan ugyanannyi a fizetése jelenleg is, mint az előző polgármesteré volt. Az a rendelet, amelyet elfogadott a képviselőtestület, jogilag megállja a helyét. Amennyiben ezzel bármiféle gond lesz, akkor a közigazgatási hivatal természetesen felül fogja vi zsgálni, és ezt szóvá fogja tenni. A képviselőtestület pedig majd év végén dönt arról, hogy a munkája alapján milyen mértékű jutalomban fogja részesíteni a polgármestert. Tehát kétféleképpen lehet ezt értékelni: lehet jogi szempontból, ebből a szempontból megállja a helyét; és természetesen lehet erkölcsi szempontból értékelni. Erkölcsi szempontból pedig, azt gondolom, majd a képviselőtestületre kell ezt a döntést bízni. Azzal azért számolni kell, hogy ma már nem egy esetben előfordul, hogy a polgármester ek jövedelme az adott önkormányzaton belül sokszor a jegyző, illetve egyegy irodavezető vagy osztályvezető jövedelménél kevesebb. Végig kell gondolni - és majd erre teszünk javaslatot a köztisztviselői törvény módosításánál - a polgármesterek javadalmazás ának módosítását. Ez olyan kérdés, amit jó lenne konszenzussal elfogadni, hiszen az országban a 3200 önkormányzatban különböző pártállású polgármesterek találhatók, az ő elvégzett munkájuk a települések számára egyformán fontos, egyformán fontos kell legye n a patkó mindkét oldalán ülő pártok számára, és ezért fontos, hogy ebben konszenzus alakuljon ki. Erre fogunk javaslatot tenni a törvény módosításakor. Én azt kérem, amikor majd ezt a törvényt tárgyaljuk, akkor térjünk vissza erre a kérdésre, és akkor ugy anolyan támogató legyen ezzel kapcsolatban, mint amennyire most kritikusan fogalmazza meg az elvárását a X. kerülettel kapcsolatban. Bízom benne, hogy mind jogilag, mind az év végi értékelésnél, vagyis erkölcsi szempontból az a rendelet, amelyet a X. kerül et megalkotott, meg fogja állni a helyét, és megfelelően, megfelelő érték szerint fognak dönteni a helyi képviselők a polgármester javadalmazásáról. (Szórványos taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Köszönöm. Napirend előtti felszólalás ra jelentkezett Mécs Imre frakcióvezetőhelyettes úr, a Szabad Demokraták Szövetségétől: “Amnesztia 1963” címmel. Önt illeti a szó, képviselő úr. MÉCS IMRE (SZDSZ) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Éppen negyven évve l ezelőtt volt egy nagyméretű amnesztia, amely a színfalak mögött, az Egyesült Államok, az ENSZ, a Szovjetunió és Kádárék között köttetett meg, hiszen jól tudjuk, hogy a szovjet agresszió után az ENSZ Közgyűlése minden évben, néha többször is elítélte mind a Kádárkormányt, mind a Szovjetuniót az agresszióért. Jól tudjuk, hogy a Biztonsági Tanácsban vétójoggal rendelkezett a Szovjetunió és Kína, ennek következtében a Biztonsági Tanács nem tudta elítélni, de a Közgyűlés minden évben elítélte. Mind a Szovjetu nió vezetőjének, Hruscsovnak, mind Kádár Jánoséknak terhére volt ez, hogy minden évben megbélyegezték. 1960ban, amikor Kádár János az ENSZben járt New Yorkban, a küldöttek nagy része kivonult a teremből, amikor beszélni kezdett. A színfalak mögötti tapog atózás már '61ben megkezdődött. Az amerikai fél tudtára adta a magyar félnek, hogy addig semmiféle tárgyalásról nem lehet szó, addig nem ismerik el az
