Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. március 25 (60. szám) - A földgázellátásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Szájer József): - IVANICS ISTVÁN (Fidesz): - ELNÖK (dr. Szájer József): - LEZSÁK SÁNDOR (MDF):
1615 Ez egy v alóban jelentős horderejű törvényjavaslat, hiszen ha az ország energiafogyasztását vesszük alapul - amely a tavalyi évben hozzávetőleg 1 millió 200 ezer petajoule volt, ezt is hallhattuk , akkor most ezen energiamennyiség 3839 százalékát kitevő földgáz f orgalmazásának szabályairól vitatkozunk. Véleményünk szerint a törvényjavaslat leggyengébb pontja az, hogy úgy kér felhatalmazást a gázárak felszabadítására, hogy nem mellékel semmilyen konkrét elképzelést az áremelkedések kompenzálására. A lakossági terhe k várhatóan jelentősen megnövekednek, és nyilvánvalóan nem pusztán a most tárgyalt földgázellátás területén, a gázárak emelkedése ugyanis értelemszerűen maga után vonja a többi energiaforrás megdrágulásának lehetőségeit. Természetesen nem tekinthető véletl ennek az sem, hogy a gáztörvény parlamenti vitájának megkezdésével egyidejűleg jelentette be az Elektromos Művek Részvénytársaság, hogy megszünteti az éjszakai áram kedvezményes tarifáját. Önmagában csak ez az egy intézkedés több százezer család energiára fordított kiadásait növeli meg, lényegesen jobban, mint amekkora a nyilvánosság előtt bevallott tarifaemelés. Mi a vita lényege közöttünk és a kormánypártok között? A véleménykülönbség abban rejlik, hogy a magyarországi bérek köztudottan nagyon alacsonyak, vásárlóerejük harmadakkora, mint az uniós bérátlag. Vajon szabade az uniós árakat ráengedni a hazai piacra, amíg nagyon távol állunk az uniós bérek lehetőségétől? Az előző kormány azt felelte erre, hogy nem szabad ezt megtennünk, és erre, a lakosság érde keit szolgáló árpolitika folytatására lett is volna lehetőség, a világpiaci árnál lényegesen olcsóbb, hazai kitermelésű földgázra alapozva. A kisfogyasztók érdekeinek védelme nincs ellentétben az uniós alapelvekkel, mint ahogy e törvény kapcsán többen hang súlyozzák, sőt az uniós tagfelvételünket eldöntő népszavazás előtt kifejezetten káros lehet egy, az Európai Uniót ilyen rossz színben feltüntető érvelés. Tisztelt Ház! Az ország energiamérlegének adatai szerint szénfogyasztásunk 92 százalékát, kőolajszüksé gletünk 15 százalékát, földgázfelhasználásunk 24 százalékát lehet hazai bányászatból fedezni. A szénhidrogének esetében a hazai kitermelés önköltsége lényegesen alacsonyabb a világpiaci árnál, azaz a lakossági gázárak alacsony szintje mögött valós gazdaság i indokok álltak, és nem ártámogatás, különösen nem nyereségelvonás. E törvénytervezet célja szerint a jövőben a lakosság elesne a hazai és világpiaci árak közötti különbözettől, azaz az állami költségvetés ezt az árkülönbözetet a jövőben bányajáradé k formájában szerezné meg. Az egész lakosságtól elvont jövedelemtömeg egy részét az állam saját belátása szerint visszaadná a lakosság egy kisebb hányadának. Mindenki tudja közülünk, hogy mennyire csalókák a rászorultságot megalapozó jövedelemigazolások, a zaz egy ilyen döntés további igazságtalan döntések sokaságához vezet. Van ennek a rászorultságra összpontosító szociálpolitikai szemléletnek egy olyan következménye is, hogy a juttatásokat elnyerő rétegek érdekelté válnak helyzetük állandósításában, mert a nnyiféle támogatáshoz juthatnak önkormányzati, iskolai, munkahelyi, alapítványi és jelen esetben energiapolitikai megfontolások alapján, hogy munkavégzéssel és munkából származó jövedelmekkel nem lennének képesek pótolni ezeket a juttatásokat és előnyöket. Az előterjesztés rászorultságra hivatkozó kompenzációs megoldása tehát véleményem szerint nem csökkenti, hanem tovább tartósítja a szociális gondokat. Tisztelt Ház! Úgy tűnik, hogy a közeljövőben a lakosságnak óriási léptékű gázáremeléseket kell elszenved nie. Mint ismeretes, a kormány döntése szerint 2003. május 15étől átlagosan 7,58 százalékkal emelkedik a gáz ára, ezen belül a lakosságnak 12 százalékkal, míg a közepes nagyságú vállalkozásoknak 15 százalékkal kell többet fizetniük. A törvénytervezet elf ogadása esetén 2004. január 1jétől a gázfogyasztói piac 41 százalékát kitevő nagyipari üzemek szabadon dönthetnek arról, honnan veszik a fűtőanyagot. Emiatt a lakossági, a fogyasztói gázáremelés akkor további 1015 százalékos lesz. A két áremelés együttes en a lakosság számára 30 százalékkal megdráguló gázárakat jelent, ha időközben, a most bejelentetteken kívül, nem lesz más indokkal áremelés.
