Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. március 24 (59. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Harrach Péter): - SZALAY GÁBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár:
1514 Olyan modelltáj alakult itt ki az évszázadok során, amely minta lehet a jöv ő Magyarországa, a jövő Európája számára. Ez egy olyan tájgazdálkodás volt, ami nem az uralma alá akarta hajtani és lerombolni kívánta a természeti környezetet, hanem a természettel együttműködve akart biztosítani emberhez méltó életet. Sárköz, ahol már tö bb száz évvel ezelőtt az ember kiegyezett a Duna szeszélyes vízjárásával, megtanult együttműködni a természettel, nem korlátozta a kiáradó vizet, hanem hasznára fordította, maga ásott, vájt fokokat, csatornákat, hogy megkönnyítse szétterülését, és megöntöz hesse legelőit, rétjeit, gyümölcsfáit. Ugyanezekkel a mesterséges árkokkal, amelyeket állandóan tisztított, tökéletesített, vezette vissza apadáskor a kiáradt vizet a folyómedrekbe, így sehol sem ülte meg a víz a növényzetet, sehol sem pusztította el az él ővilágot, a vízjárásokba helyezett rekeszek és a nagyobb holtágak vizét kerítőhálók segítségével halászták. Ez a környezeti adottságokat figyelembe vevő, a természettel megbékélt gazdálkodás bizonyos fokú jólétet és páratlanul gazdag népművészetet és népkö ltészetet eredményezett. A sárközi nép híressé vált különleges népművészetével és népköltészetével, alig találunk Európában még olyan népcsoportot, amelynek oly gazdag, kifinomult és sajátos szövő- és hímzőművészete lenne, mint a sárközieknek. Hasonlóan je llegzetes a népköltészete, a dalai, a csak itt fennmaradt és sajátos tökéletességre formálódott táncai, szokásai régóta foglalkoztatták a néprajzkutatókat. A paraszti kultúrát a vízrendezések, majd élőföldjétől való fokozatos megfosztása halálra ítélte. Eh hez járult még az 1950es, '60as évek erőszakos kollektivizálása, a rendezetlen földbirtokviszonyok, ami az ártér használatából kizárt népesség gyors fogyásához vezetett. De a megmaradt nép kincseit, gazdagságának emlékeit még ma is görcsösen és féltve őr zi. Mind a régi ártéri gazdálkodás, a természettel való együttműködés jövőbe mutató modellje, mind ez az igényes, magas művészeti értéket képviselő anyagi és szellemi kultúra Európa egyedülálló öröksége, megérdemli megmentését. Ez nemcsak a múlt értékeinek számbavétele, hanem az 1790es évektől kezdve fokozatosan visszaszorított életmód, az átalakításokkal megsemmisített táj rekonstrukciója gondos kutatómunkát, merész kísérleteket, az új körülmények és feltételek lelkiismeretes számbavételét igényli. Az, am it a Sárköz megőrzött, még helyreállítható nagyobb részében; a Sárköz népi kultúrája nemzeti kultúránk része, amely meggyőződésünk szerint a világon egyedülálló értéket jelent. Tisztelt Ház! Mi, a Sárközben élő emberek, megfogadtuk, hogy kezdeményezzük a s árközi kultúrának mint néprajzi tájegységnek a csatlakoztatását a világörökségi egyezményhez. Meggyőződésünk, hogy a természettel együtt élő ember, az ártéri gazdálkodás és az erre a gazdálkodásra épülő népi kultúra méltó arra, hogy hivatalosan is a világö rökség részévé váljon. Nem egy múzeumot vagy skanzent szeretnénk létrehozni az Európában egyedülálló gemenci erdő szomszédságában, hanem egy olyan életmintát szeretnénk életre kelteni és bemutatni, ami ugyan a múlt értékein és tapasztalatain alapul, de a j övőbe mutat. Hiszen nap mint nap tapasztaljuk, hogy nem legyőznünk kell a természetet, hanem együtt kell működnünk vele, tapasztaljuk, hogy jobb, ha nem megváltoztatni akarjuk a tájat, hanem igyekszünk belesimulni. Tisztelt Ház! Céljaink eléréséhez kérjük a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának és a miniszter úrnak - úgy is, mint a Világörökség Magyar Nemzeti Bizottsága elnökének , valamint a tisztelt Háznak a támogatását. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.) ELNÖK (Harrach Péter) : Köszönöm szépen. Megkérdezem, hogy a kormány részéről kíváne valaki válaszolni. Szalay államtitkár úr kért szót. SZALAY GÁBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársam! Sárköz néprajzi, természeti, kulturális szépsége, sokszínűsége természetesen nemcsak az ott élőknek, hanem minden magyar embernek
