Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. március 24 (59. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF):
1515 büszkesége. Az ön felszólalása lehetőséget ad arra, hogy a kormány ezzel kapcsolatosan kifejtse véleményét, ami nyilván alá fogja támasztani mindazt, amit ön elmondot t. Tekintettel arra, hogy a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának államtitkára egyéb hivatalos elfoglaltsága miatt most nem tud itt lenni, hogy önnek választ adjon, engedje meg, hogy én tolmácsoljam azt, hogy írásban fog reagálni és reflektálni az ön által felvetettekre. Köszönöm szépen. ELNÖK (Harrach Péter) : Köszönöm szépen. Szintén napirend utáni felszólalásra jelentkezett Csapody Miklós képviselő úr, az MDFből: “ Kit nem szeret az APEH, avagy honnan a kettős mérce?” címmel. Öné a szó, képviselő úr. DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Államtitkár Úr! Hogy kit szeret az APEH, azt nem könnyű megmondani; valószínűleg senki t, ám ha mégis, önmagán kívül csak az adófizetőket, minket szeret igazán, túlzottan is - ez azonban nem kölcsönös. Az adószedőket nálunk sem szereti senki, pedig ez nem igazság, mert nem ők tehetnek róla. De arról már igen, ha az APEH kettős mércével mér, mint abban a 2003/23. számú iránymutatásban, amely a lakásszövetkezeti tevékenységet 25 százalékos áfával sújtja, meglehetős gondolkodásbéli szűkösséggel, ellenszegülve a józan észnek, a nemzeti lakásprogramnak és a kormány által meghirdetett szociális gon doskodásnak egyaránt. Azt pedig, hogy kit nem szeret az APEH, nemrég választókörzetem, Gellérthegy, Lágymányos és Szentimreváros lakói is megtudhatták, de rajtuk kívül még sok százezren szerte az országban; ők a lakásszövetkezeti tagok, a Létész, vagyis a Lakásszövetkezetek és Társasházak Érdekképviseleti Szakmai Szövetsége szerint 1200 házkezelő szervezet érintettjei, az a 320 ezer lakásban lakó több mint egymillió állampolgár, akiket az APEH iránymutatása az inflációt meghaladó, ráadásul értelmetlen többl etköltség fizetésére kötelez. Miért? Az áfatörvény 2. számú, módosított melléklete nyomán a lakóingatlankezelési tevékenység idén január 1je után a tárgyi adómentes körből 25 százalékos adókulcs alá került. Ebből azonban még nem feltétlenül következett v olna igazságtalan, sőt alkotmánysértő helyzet. Nem magától értetődő, hogy a lakásszövetkezetek is kötelesek számlázni, költségeiket 25 százalékkal megnövelve a tagok kárára, úgy, hogy mindez a lakásszövetkezetek háromnegyed részénél, vagyis a kisebbeknél a tényleges áfaalap 7090 százalékát is meghaladja. És honnan a kettős mérce? Onnan, hogy az iránymutatásban az APEH különbséget tesz két, azonos tevékenységet folytató forma, a lakásszövetkezet és a társasház között. Azt mondja, hogy a szövetkezeti törvény szerint a lakásszövetkezet jogi személy, a társasház pedig nem jogi személy, azért nem, mert a társasházi törvény ezt szó szerint nem mondja ki. Az APEH tehát ebből vezeti le az adózási különbséget, persze a maga javára. Azt mondja, hogy míg a nem jogi sz emély társasház nem nyújt szolgáltatást a lakástulajdonosnak, addig a jogi személy lakásszövetkezet az ugyancsak lakástulajdonos, ámde itt már a szövetkezeti tagnak nyújt. Az APEH a szerencsétlen lakásszövetkezeteket jogi személyiségük hajánál fogva ragadj a meg, és azt mondja, hogy a szövetkezet és tagja közt minden mozzanat igenis áfaköteles szolgáltatás. (21.00) Hogy ez mennyire abszurd, jól megmutatkozik, ha az APEHlogikát az agráriumban visszük végig, és azt mondjuk, a mezőgazdasági szövetkezet vezetés e pusztán azzal, hogy szervezi és irányítja a tagok munkáját, 25 százalékos áfaköteles tevékenységet folytat, amit persze a tagság fizet. Mit jelent ez a nagy költséggel és fölösleges kellemetlenséggel járó kettős mérce? Negatív diszkriminációt. Azt, hogy a lakásszövetkezeteknél az üzemeltetési költség belső szolgáltatási hányada után, tehát az ügyviteli dolgozók bére, tiszteletdíj, gondnokság, takarítás, liftügyek s a többi után kell azt a bizonyos 25 százalékos pluszadót megfizetni.
