Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. március 24 (59. szám) - A családon belüli erőszak megelőzésére és hatékony kezelésére irányuló nemzeti stratégia kialakításáról szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ):
1505 hogy mi történt a bizottsági ülésen, és mi volt az a tájékoztató, amit a Házszabály értelmében elfogadtun k. Annak is az volt a címe, hogy a családok védelmében az erőszak ellen, hiszen valamennyien egyetértettünk abban, hogy a családon belüli erőszak megfogalmazása nem jó, ezt mindenki elutasította, és ezzel nem is értettünk egyet. Aztán sokkal inkább fontosn ak tartanám a segítségnyújtás és a megelőzés kérdéskörének az előtérbe helyezését, ami ebből a tervezetből sem világlik ki teljes mértékben, és mint ahogy említettem az előző felszólalásaimban, ezek már régen megvalósulhattak volna akkor, ha a kormány lete szi az asztalra azt a programot, amelyre felkértük, amelyre felkérte a szociális és családügyi bizottság, amelyet tulajdonképpen elutasított azzal, hogy egy fillér forrást nem rendelt mellé. Még egy mondatot Béki Gabriellához fűznék, hogy belepillantott it t ebbe a javaslatba, amit én itt mutattam, ebbe a tervezetbe. Tulajdonképpen nem volt lehetősége arra, hogy ezt áttekintse, hogy én miről beszéltem, hiszen az, hogy meglátta azt a mondatot, hogy a családon belüli erőszak definíciója, pontosan arra szolgált , hogy levezette, miért nem jó ez a megfogalmazás, és eljutott végül is az otthonon belüli erőszakhoz, hiszen - mint ahogy az elején mondtam - ennek a tervezetnek a címe: koncepció az emberi méltóság védelméért, a családok védelméért. Tehát ebből vezeti le , hogy mi volt az, ami korábban, egy fogalommeghatározás során elvetendő, és nem szolgálja azt a célt, ami miatt most valamennyien szót emelünk, hanem sokkal inkább az otthonon belüli erőszak felé hajlik el, hiszen a családon belüli erőszak, mint ahogy eml ítettem, számunkra nem elfogadható, mert a család egészen más fogalom a mi értékeink szerint. (Taps az ellenzéki padsorokban.) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Kétperces felszólalásra kért lehetőséget Eörsi Mátyás képviselő úr. DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ) : Tisztelt Elnök Asszony! Az elnevezéssel kapcsolatban én megértem, hogy egy kereszténydemokrata pártnak a család említése egy ilyen összefüggésben nem a szívéhez szól. Kérem, fogadják el, hogy az általuk tett javaslat, az otthoni erőszak szintén nem alkalmas, hiszen ha nem otthon történik az erőszak, hanem például a családtagok között, de az otthonon kívül, akkor most alkalmazható, vagy nem alkalmazható. Képviselőtársaim kompromisszumkészséget kérnek tőlem, miközben Mátrai Márta úgy fogalmazott, hogy számukra ez nem elfogadható. Íme a kompromisszumkészség: Béki Gabriella képviselő asszony előterjeszt egy olyan megoldást, majd be fog róla számolni, ahol zárójelben az összes ilyen lehetséges definíció megemlítésre kerül, és az lesz utána zárójelben, hogy a továbbiakban együtt: családon belüli erőszak. Én el tudom fogadni, hogy ha a bizottság beterjeszt egy olyan csatlakozó módosítót ehhez, amelyben még arra is felkéri a kormányt, hogy a későbbiekben vizsgálja meg, hogy melyik elnevezés a legjobb, akkor én ezt támogatni f ogom. A kompromisszumkészségben eddig tudok elmenni. Mert az megint nem lenne jó, ha önök nem szeretik ezt a megoldást, azt mondják, hogy ez elfogadhatatlan, de kérem, lássák be, hogy az otthoni erőszak is szakmai problémákat vet fel. A másik dolog, amihez hozzá szeretnék szólni, nem könnyű, mert én elhatároztam, hogy amit csak lehet, megteszek a kompromisszum érdekében. De ha Mátrai Márta képviselő asszony azt mondja, hogy a kormány miért nem ért el már többet kormányzásának 8. hónapja után, akkor csak esz embe jut, azért könyörgöm, azért négy év, ahogy önök mondják, polgári, én azt nem mondanám, Fideszkormányzat után vagyunk, hát azért eredményt akkor is elérhettünk volna! De én szívem szerint most nem tenném ezt, hogy számon kérjem a Fidesztől, hogy koráb ban miért nem értek el ebben a dologban eredményt. Kérem szépen, most érkeztünk el idáig, későn. Közös felelősségünk, de most ne azt mondjuk, hogy ez a kormány, az előző kormány miért nem tett valamit, hanem most itt vagyunk, csináljuk már meg végre! (Taps a kormánypárti padsorokban.)
