Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. március 24 (59. szám) - A családon belüli erőszak megelőzésére és hatékony kezelésére irányuló nemzeti stratégia kialakításáról szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - HARRACH PÉTER (Fidesz): - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - HARRACH PÉTER (Fidesz):
1506 ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra Béki Gabriellát illeti a szó. Képviselő asszony! (Jelzésre:) A képviselő asszony visszalépett. Kétperces felszólalásra Harrach Péter képviselő urat illeti a sz ó. HARRACH PÉTER (Fidesz) : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Azért vállalkoztam egy kétpercesre is, mert az általános vitát én vezettem, nagyon szívesen hozzászóltam volna, nem lehetett, most jelentkeztem időben. 9 órakor fel kell ülnöm az elnö ki pulpitusra, és félek, hogy a kétpercesek addig eltartanak, ezért most én is beszállok, ha megengedik. Kezdeném azzal, hogy úgy érzem, két szemléletről és nem módosító részletekről van szó, amelyek itt találkoznak. Az egyik szemléletet nevezhetném talán feministának, a másikat pedig családcentrikusnak; lehet, hogy egy kicsit elfogult, hiszen nem vitás, hogy én az utóbbit képviselem. Az is igaz, és ez már a konkrét vitához szól, hogy az osztrák tapasztalat és a magyar rendőrök általános véleménye szerint i s az ilyen jellegű bűncselekmények kétharmadát alternatív együttélésekben követik el, és nem a klasszikus családmodellekben. Ez nem jelenti azt, hogy szeretnék beszállni abba a vitába, hogy mi a család, mi a nem család. Ez a tapasztalat. A kétféle szemléle t két értékrendet jelenít meg. Az egyik, de nevezzük talán - az kevésbé sértő - liberális megközelítésnek, az individuumra figyel megkülönböztetett figyelemmel. A másik a közösségre és az emberi személy méltóságára figyel. A két szemléletben hangsúlyeltoló dások vannak, még akkor is, ha ugyanazt a jelenséget néha hasonló gyakorlati megközelítésben mutatják be. Lehet, hogy ugyanarra a következtetésre jut ugyanabban az esetben a két szemlélet, de mégiscsak a hangsúlyeltolódások bizonyos esetekben különbségeket jelentenek. Itt fogom folytatni. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Képviselő Úr! Miután a szót kérők sorában ön következne, körülbelül egy órával ezelőtt bejelentkezett a felszólalásra, és Lengyel Zoltán képviselő úr a kétpercesétől visszalépett, kérem, folytassa tovább. HARRACH PÉTER (Fidesz) : Nem gondoltam, hogy ilyen gyorsan fogom folytatni. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tehát ott hagytam abba, hogy két szemlélet különbözőképpen közelíti meg ugyanazt a p roblémát. A probléma az, amiben egyetértünk, hogy kezelni kell, valamiképpen enyhíteni; megoldani sajnos nem fogjuk tudni, hiszen itt nem a család válságáról vagy az együttélés bármilyen formájának a válságáról van szó; itt az ember válságáról van szó, ann ak az embernek a válságáról, aki olyan zátonyra futott, hogy családtagjaival, munkatársaival, barátaival, ivócimboráival szemben erőszakossá vált. Itt most az életének egy szeletéről beszélünk, arról, hogy mit csinál ez a zátonyra futott ember a saját csal ádjában. Amikor valaki - és itt az egyik szemlélet hangsúlya - ezt a kérdést megközelíti, azt véleményem szerint nem szabad úgy tenni, hogy a családról magáról ne mondjon egy bevezető mondatot. (20.20) Ez a bevezető mondat pedig úgy hangzik, hogy a család az a hely, ahol a gyermek és a felnőtt biztonságot és védelmet talál. A család az a hely, ahová külső erőszakszervezetnek vagy bárkinek beavatkozni nem szabad. Ha ezt kimondtuk, akkor odatehetjük, hogy de kivétel, amikor az emberi személyt, az ő méltóságát olyan sérelem éri, hogy élete vagy integritása veszélybe kerül, akkor viszont ezt a védelmet kívülről kell biztosítani. Ez az első szempont, amikor a jelenséget közelítjük meg, akkor a közösség védelmének a meghatározását is bele kell vennünk, és az ember i személy védelmét is. Még hozzátenném azt, hogy bizony kemény büntetést érdemel az, aki saját rokonát,
