Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. március 24 (59. szám) - A Cseh Köztársaságnak, az Észt Köztársaságnak, a Ciprusi Köztársaságnak, a Lett Köztársaságnak, a Litván Köztársaságnak, a Magyar Köztársaságnak, a Máltai Köztársaságnak, a Lengyel Köztársaságnak, a Szlovén Köztársaságnak és a Szlovák Köztársaságnak a... - ELNÖK (dr. Szájer József): - DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
1487 hiszen a szerződés elén k fog kerülni a megerősítési eljárás során, sőt majd még egyszer, a kihirdetési eljárás során. Többen felvetették, hogy vajon szükség vane erre a felhatalmazásra. Végül a négy párt közösen, konszenzussal arra az álláspontra helyezkedett, hogy szükség van erre a felhatalmazásra, és mindenképpen jó ez a felhatalmazás, mert jogilag támadhatatlanná teszi az aláírást. Nem is annyira attól tartunk, hogy valamelyik politikai párt kezdheti ki az aláírás jogszerűségét, de bármelyik magyar állampolgár is fordulhatna adott esetben akár az Alkotmánybírósághoz; talán emlékeznek képviselőtársaim, volt már ilyen, hogy egy jogászprofesszor a társulási megállapodás egészét nyújtotta be az Alkotmánybírósághoz, mondván, hogy az bizonyos formáljogi feltételeknek nem felelt meg . Ezért tehát elfogadtuk, egyetértettünk abban, hogy egy ilyen felhatalmazásra szükség van. Már csak azért is, mert 1994ben is kért a kormány egy hasonló felhatalmazást. Igaz ugyan, hogy a felhatalmazás jogi alapjai egy 1982es elnöki tanácsi rendeletben keresendők, és ez azért az egész helyzet fonákságára alaposan rámutat. (18.50) Tisztelt Képviselőtársaim! Én már az integrációs nagybizottság ülésén is, a bizottságunk ülésén is jeleztem, és itt is szeretném ezt szóba hozni - teljes mértékben egyetértve az zal, amit Hörcsik Richárd alelnök úr mondott, és amit a bizottság többsége, vagy mondhatnám, egyetemesen osztott , hogy bizony megérett az idő arra, hogy a nemzetközi szerződések elfogadásának rendjére vonatkozó átfogó, új európai szabályozást megalkossuk . Nem méltó a Magyar Köztársasághoz a köztársaság 14. esztendejében, hogy egy '82es elnöki tanácsi rendeletre kell hivatkoznunk akkor, amikor nemzetközi szerződések elfogadásáról van szó. Valóban, a politikai pártok tudatában vannak ennek. Az 1994es korm ányprogram egy mondat erejéig tartalmazta is egy új törvény megalkotásának szükségességét, utóbb Martonyi János külügyminiszter úr '98tól kezdődően többször jelezte, hogy egy ilyen törvénnyel fognak a parlamenthez fordulni - nem történt meg sem az azt meg előző kormány, sem az Orbánkormány idején. Nem vádaskodni akarunk, hanem ez az egész helyzet világosan rámutatott arra, hogy egy ilyen új, európai szabályozásra szükség van, amely egyértelmű, áttekinthető, jogilag támadhatatlan, mindenki által elfogadható , és az európai előírásokkal is összhangban van. Ez azt is jelentené - ismételten egyetértve alelnök úr szavaival , hogy a parlament nem háromszor foglalkozna egy nemzetközi szerződéssel, hanem csak egyszer, méghozzá akkor, amikor igazán érdemben foglalko zik vele a megerősítési eljárás keretében. A szerződés megkötésének ez az igazi, érdemi része, ez a parlamenté, és mind az előzetes felhatalmazást, mind pedig az utólagos törvényi kihirdetést el lehetne hagyni, amennyiben egy új szabályozásunk van, és amen nyiben ebben egyetértés van. Ez egyszerűsítené az eljárást, áttekinthetőbbé tenné. Én úgy érzékeltem, hogy a négy párt képviselői az integrációs bizottságban ezzel maradéktalanul egyetértettek, és fölhatalmaztak arra, hogy levélben forduljak Kovács László külügyminiszter úrhoz - amit meg is tettem a mai nap folyamán , hogy egy ilyen új törvény beterjesztését kezdeményezzük. Egy másik fontos, az előbbiekhez kapcsolódó kérdéskör – esett már róla szó, de személyesen is szeretném megerősíteni : a parlament sz erepének a kidomborítása az aláírás ünnepélyes szertartásán is. A magyar parlamentnek – ahogyan azt Vastagh Pál elnök úr mondta, Hörcsik Richárd alelnök úr mondta - nagyon komoly, érdemi, meghatározó szerepe volt az egész csatlakozási folyamatban. Ezt olya n kimerítően és pontosan idézték képviselőtársaim, hogy én a részletekbe nem megyek bele. Minden szavukkal egyetértek, ezt valamilyen formában kifejezésre kell juttatni, méghozzá úgy - megítélésem és az egész bizottságunk megítélése szerint , hogy az aláí rási szertartás vagy az ünnepélyes aláírás idején jelen van az Országgyűlés elnök asszonya, aki kifejezi az Országgyűlés egységét és az Országgyűlés szerepének jelentőségét, valamint a mi bizottságunk vezetői, akik ebben az ügyben '92 óta, a bizottság mega lakulása óta fontos, mondhatnám, lényegi szerepet játszottak. Ugyancsak tartalmazza az a levelem, amit külügyminiszter úrhoz küldtem, ezt a kérést is, amit egyhangúlag fogadott el a bizottság, mind a négy párt jelen lévő képviselőinek támogatásával.
