Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. február 4 (46. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - LENDVAI ILDIKÓ (MSZP):
15 Természetesen nem haragszom azért, mert a Fidesz álláspontja azonos Thürmer Gyula álláspontjával. (Moraj.) Nem haragszom, csak csodálkozom rajta, hiszen eddig nem ez volt a jellemző. (Taps a kormánypárti oldalon. - Közbeszólások.) Természetesen mindenkinek joga, hogy megtalálja azokat a szellemi partnereket, akikkel hasonló állás pontot képvisel. (Mozgás és zaj az ellenzéki oldalon.) Nos, én azt gondolom, az az álláspont a jó, amit az előző idézet mondott Simicskó képviselő úrtól, csak legfeljebb azon csodálkozhatunk, hogyan lehet, hogy egyszer az egyiket, másszor a másikat képvise li az, aki a Fidesz álláspontját prezentálja. Kérem szépen, a tíz országból, akik az Európai Unió tagjai lesznek, heten írták alá, hét ország írta alá ezt a levelet. (Németh Zsolt (Fidesz): És a bent lévők közül hány? Öt!) Azt gondolom, ez figyelemre méltó , és érdemes rajta elgondolkodni. Egyébként azt tartalmazza a dokumentum, hogy a Biztonsági Tanács álláspontját megismerve kell a kérdésben végleges álláspontot kialakítani. Csak reménykedni tudok abban, hogy Herényi képviselő úr ezt elolvasta, és ennek tu datában mondta, amit mondott, miután ez teljes mértékben egybevág azzal, amit én képviselek, amit a kormányom képvisel, és ha jól értem, ezek után az MDF is képvisel. Végül annyit szeretnék mondani, még egyszer hangsúlyozva, hogy hölgyeim és uraim, a békés megoldás - ami mellett vagyunk - egyetlen esélye az, hogy az Egyesült Államok és Európa együttműködjön ebben a kérdésben. Mi ezt támogatjuk. Köszönöm. (Taps a kormánypárti oldalon.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, miniszterelnök úr. Tisztelt K épviselőtársaim! A mai napon napirend előtti felszólalásra jelentkezett Lendvai Ildikó frakcióvezető asszony, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából, "Szünet után" címmel. Öné a szó, frakcióvezető asszony. (10.50) LENDVAI ILDIKÓ (MSZP) : Köszönöm s zépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A téli szünet nem minden képviselő számára jelentett szünetet. Sokan megszólaltak az ország különböző problémáiról. Jól is tették, hiszen ez a dolgunk. De a szünet talán arra is módot adott, hogy többéves mérleg et is vonjunk, hogy összehasonlítsuk, milyen gondokkal szembesült az ország egyegy kormány első évében. Mert gond természetesen van elég, van most is. Mindnyájan ismerjük őket, emlékeztetőül csak néhány újságcím: "Országszerte száznál is több iskolát zárn ak be a közeljövőben" (Moraj a Fidesz soraiban.) , "Munkahelyek szűnnek meg" (Közbeszólások a Fidesz soraiból.) , "Tompítani kell a leépítések sokkhatását". (Közbeszólások a Fidesz soraiból.) Örülök, hogy tetszenek helyeselni, úgy látszik, mára mindnyájan ré gi újságcikkekből készültünk. Az idézetek kivétel nélkül '99 elejéről valók. (Derültség, taps a kormánypártok soraiban.) De folytatom a sort, most már nem a megtévesztés szándékával, előre jelezve, hogy '98 végi, '99 eleji újságokból idézek. "Az oktatási m iniszter szerint az iskolabezárás természetes folyamat", "A pénzügyminiszter takarékoskodik. Első intézkedései között szerepel a minisztériumi óvoda bezárása", "Egyre több önkormányzat kényszerül oktatási intézményeinek összevonására vagy bezárására a tele pülések költségvetési hiánya miatt", "Kemény viták vannak a munkavállalói szervezetekkel". Most már akkor világos, a miniszter, aki az iskolabezárásokat természetes folyamatnak minősíti: Pokorni Zoltán; aki nagyon logikusan azt is kijelenti: az, hogy a gye rekek száma újra emelkedjék, nem az Oktatási Minisztériumon múlik. A takarékoskodó pénzügyminiszter, aki a minisztérium óvodáját csukja be és bocsátja el a pedagógusokat, nyilván okkal a gazdaságtalan működésre hivatkozva: Járai Zsigmond. A leépítések sokk hatásának tompítását szintén az akkori kormánytól várta a sajtó, bér- és egyéb vitákba a szakszervezetekkel is az akkori kormányoldal bonyolódott.
