Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. február 4 (46. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. BALSAI ISTVÁN (MDF):
16 A pszichológia jól ismeri a déja vu élményt, "már láttam" élménynek lehetne fordítani, amikor olyanra vélek e mlékezni, ami valójában sohasem történt meg velem. Az iskolák és munkahelyek veszélyeztetettségéről szólók azonban olykor mintha fordított déja vu betegségben szenvednének. Tökéletesen elfelejtik, hogy már nagyon is láttak ilyet, sőt részük is volt benne, és a politikai újszülöttek merészségével, de sajnos az újszülöttek szokásos báját teljességgel nélkülözve csodálkoznak rá a helyzetre. (Dr. Fónagy János közbeszól.) De persze attól, hogy volt már ilyen, még meg kell oldanunk a gondokat, ha lehet, közösen, és valódi különbség kormány és kormány, politikai erő és politikai erő között éppen ebben van, kell is hogy legyen, hogy milyen megoldásokat választ. Mert például a gyermeklétszám ma sem nagyobb, de legalábbis bérfedezet hiányában, éppen közös parlamenti d öntésünk következtében egyetlen iskolát sem kellett becsukni, hiszen ellenzéki támogatással hívtuk életre azt a kasszát, amelyből minden önkormányzat kötelezően megkapja a kiegészítést, ha a neki átengedett források nem elegendők a béremelésre. Most is kös zönöm az ellenzéknek, hogy támogatta ezt az indítványt, de azt azért nem várom, hogy olyannyira szerények legyenek, hogy pirulva elhallgassák a közvélemény előtt ezt a részben nekik is köszönhető megoldást. Valóban segíteni kell azokon is, akik egy gyárbez árás miatt elvesztik munkahelyüket, erről szóltak a '99es hírek is. De nincs ok elhallgatni azt sem, hogy a veszteségek ellenére tavaly év végén 40 ezerrel több dolgozó ember élt Magyarországon, mint egy évvel előtte, és nincs ok elhallgatni azt sem, hogy ez év elejére is 40 ezerrel több új munkahely létesítését jelzik előre, mint ahány megszűnik. Ez persze nem vigasztalja azt, aki most elveszti munkahelyét, de talán reményt jelent neki is abban, hogy szüksége van az ő munkájára is az ország gazdaságának. Történik ez annak ellenére, hogy 2003ban 8 százalékos lesz az évi reálkereset emelkedése, duplája a gazdasági növekedésnek, míg '99ben 1,5 százalékos volt, a gazdasági növekedésnek alig egyharmada. Másképp alakul a munkavállalókkal való viszony is. Akkor megszüntették az érdekegyeztetési tanácsot (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) , most kölcsönös kompromisszumok árán születnek sorra a megállapodások. Hát igen, változik a világ, van benne régi is, új is, csak össze ne keverjü k őket! Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. Megkérdezem, a kormány nevében kíváne valaki szólni. (Senki sem jelentkezik.) Nem kíván. Tisztelt Országgyűlés! Szintén napirend elő tti felszólalásra jelentkezett Balsai István frakcióvezetőhelyettes úr, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából, "Mélyülő válság a munka világában" címmel. Öné a szó, frakcióvezetőhelyettes úr. DR. BALSAI ISTVÁN (MDF) : Köszönöm a szót. Tisztelt El nök Asszony! Miniszterelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A jóléti rendszerváltás kormánya, úgy látszik, gondban van, már nem látjuk a hetyke kis logókat a kormányszóvivői tájékoztatók alkalmával, és mintha már fáradna a hátrafelé mutogató és vádló kéz. Ú gy látszik, fogyóban a muníció. Bár az új esztendő hivatalosan a csatlakozás esztendeje, hivatalosan az öröm éve, hiszen közeleg a népszavazás időpontja, és Medgyessy Péter miniszterelnök úr gondolatai már valahol az Akropolisz körül keringenek, de mintha csökkenni látszana a töretlen optimizmus a sikerpropagandában. Csillag István szerint nem, nem süllyed a cirkáló, csak éppen fordulni látszik. Nézőpont kérdése persze mindez, gyárak zárnak be, munkahelyek ezreit számolják fel országszerte; multik és döntés ük következtében a velük gazdasági kapcsolatban álló beszállító és alvállalkozó hazai kis- és közepes vállalatok reménytelen helyzetbe sodródtak. Csődöt jelentett be a Diósgyőri Acélművek, ez várható Ózdon is, ahol a termelést le kellett állítani, a két üz em leállítása összesen 50 ezer ember megélhetését veszélyezteti; települések tucatjai, szolgáltatók és kereskedők százai meg fogják sínyleni a vásárlóerő elapadását. Reménytelen
