Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. március 18 (58. szám) - A büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz), a napirendi pont előadója:
1366 jövő sportoló nemzedékeit mindazon szörnyűségektől, melyeken egynéhány előd jük már átment; olyan ügyről, melynek megoldása megkímélhet minden sportszerető polgárt a mindennapos csalódástól, a mindennapos kiábrándulástól. Ez pedig, tisztelt képviselőtársaim, a doppingszerek és a tiltott teljesítményfokozás ellen való küzdelem remé lhetőleg közös ügye. Ma már valószínűleg csak mosolygunk akkor, amikor a dopping szó eredeti jelentéséről értesülünk, merthogy ez a szó, tisztelt képviselőtársaim, a délafrikai kaffer törzsek nyelvén egy olyan bódító pálinkaféleséget jelentett, melyet kul tikus törzsi események alkalmával ittak. Amióta azonban a kimagasló emberi teljesítmény dicsőséget és rangot jelent egy közösségben, megtaláljuk a nyomait annak, hogy az emberek valamilyen természetes vagy mesterséges szerrel próbálják szervezetüket a mind ennapi feladataik ellátásához szükségesnél nagyobb teljesítményre késztetni. Ezért aztán, ha manapság a doppingról hallunk, már sokkal inkább negatív dolgok, botrányok, súlyosan egészségkárosodott egykori sportolók, lebuká sok, visszavont olimpiai érmek és helyezések jutnak eszünkbe. A római olimpiai játékokon 1960ban amfetaminszedés következtében halt meg egy dán kerékpárversenyző. Ez az eset olyannyira sokkolta a közvéleményt, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság vezetése kénytelen volt komolyan foglalkozni a kérdéssel. Az első doppingvizsgálatokat már 1968ban, a mexikói olimpiai játékokon bevezették, majd 1972ben megkezdődött az úgynevezett anabolikus szteroidok vizsgálata is. Azóta sajnos bebizonyosodott, nem is egysze r, hogy a teljesítményfokozó szerek előállítói és terjesztői mindig néhány lépéssel a sportorvosok és a doppingellenőrök előtt járnak, így gyakran áll elő az a paradox helyzet, mely szerint a doppingellenőrzések még tovább lehetetlenítik az egyenlő feltéte lek mellett megvívott küzdelmet, hiszen a gazdag, fejlett orvosi háttérrel rendelkező versenyzők által használt egyes szereket a vizsgálatok nem képesek kimutatni. Hazánkban a doppingolás a többi közép- és keleteurópai országhoz hasonlóan a szocialista re ndszer időszakában ütötte fel a fejét. Köztudott volt, hogy a hidegháború alatt ezen országokban legitimációs propagandaeszközként használták a sportot, ezért gyakran nem válogattak az eszközökben, ha a fényes győzelmek eléréséről volt szó. Az egykori Néme t Demokratikus Köztársaság sportolói egyébként a közelmúltban pert is indítottak a Német Olimpiai Bizottság ellen a szervezett doppingoltatás egészségkárosító hatásaira hivatkozva. Az elmúlt néhány esztendőben aztán hazánkban is felfigyelhettünk egy rendkí vül sajnálatos jelenségre. Komoly fizikai igénybevételt jelentő sportágakat űző sportolóink közül sokan, 50 éves koruk tájékán, szinte azonos tüneteket produkálva hunytak el. Kőszegi György, Szűcs Lajos és Holczreiter Sándor, valamennyien olimpiai érmes sú lyemelők, legyengült immunrendszerrel, tragikus hirtelenséggel hunytak el. Egy korábban 130 kilogrammos versenysúlyú nehézatlétát, súlylökőt, Faragó Jánost 40 kilogrammos testsúllyal ért utol a halál. Gyanítható, hogy a nagymértékű doppingszedés, a teljesí tményfokozó szerek komoly mennyiségben való szedése hozzájárult ezen sajnálatos, tragikus hirtelenséggel bekövetkezett halálesetekhez. És a listát sajnos még lehetne folytatni. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A magyar közvélemény 1988ban szembesült először a doppingolás problematikájával, amikor is a szöuli olimpián ezüstérmet szerzett Szanyi Andor, valamint a negyedik helyen végzett Csengeri Kálmán is pozitív doppingteszteket produkáltak. (12.00) Csengeri később egyébként egy könyvben mé g azt is elismerte, hogy sok éven keresztül csak egy alaposan kifejlesztett trükkel tudták becsapni a világot - merthogy ezt mondta , csak így tudták a tisztaság látszatát kelteni.
