Országgyűlési napló - 2002. évi téli rendkívüli ülésszak
2002. december 23 (45. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Mandur László): - LENDVAI ILDIKÓ (MSZP):
286 Tisztelt Országgyűlés! Megkezdjük munkánkat. Köszöntöm a jelen lévő képviselőket és mindenkit, aki figyelemmel kíséri munkánkat. Az Országgyűlés téli rendkívüli ülésszakának 3. ülésnapjá t megnyitom. Bejelentem, hogy az ülés vezetésében Nagy Nóra és Vincze László jegyzők lesznek a segítségemre. Napirenden kívüli felszólalók: ELNÖK (Mandur László) : Tisztelt Országgyűlés! A mai napon napirend előtti felszóla lásra jelentkezett Lendvai Ildikó, a Magyar Szocialista Párt frakcióvezető asszonya: "Békés, boldog karácsonyt" címmel. Frakcióvezető asszony, megadom önnek a szót. (Általános zaj. - Az elnök csenget.) LENDVAI ILDIKÓ (MSZP) : Köszönöm szépen. Tisztelt Aleln ök Úr! Tisztelt Ház! Holnap estétől néhány napig mindenki a jobbik, a szeretettelibb arcát találja meg. Ilyenkor mindenki vigyáz rá, hogy ne bontsa meg a családi békét. Mi itt, a parlamentben természetesen máshoz szoktunk, hiszen feladatunk is a vita. Ebbe n az évben is voltak szükséges és természetes vitáink, és voltak talán szükségtelenek és nem természetesek is. De amire emlékezni érdemes, azok az egyetértés ritka pillanatai. (Általános zaj. - Az elnök csenget.) Amikor például a frissen megválasztott új m iniszterelnök kezet nyújtott elődjének, és ők ketten kezet tudtak rázni; vagy amikor az első száz nap szociális intézkedéseit nagyon sok ellenzéki képviselő is megszavazta; vagy amikor a négy frakcióból egyegy képviselő közös négypárti országjáró körútra indult az Unió megismertetésére; vagy amikor sok vita és nagyon sok huzakodás után, de végül mind a négy képviselőcsoport megszavazta az uniós alkotmánymódosítást. Hogy nem ezek voltak a legjellemzőbb pillanataink, az igaz. De fontos pillanatok voltak, és talán öregbítették a parlament megtépázott tekintélyét, mert bizony ha ma bizonyítványt kellene kiállítania az országnak rólunk, félek, hogy magatartásjegyünk elég rossz lenne. Szorgalomból talán jobb érdemjegyet érdemelnénk, hiszen ha jól számoltam, idén több mint 400 órát töltöttünk együtt a plenáris üléseken, több ezer hozzászólást és több ezer szavazást produkáltunk. Sőt, nem tudom, a képviselőtársaim mennyire tudják a számot (Általános zaj. - Az elnök csenget.) , de született néhány parlamenti bébi is. Én csak a mi frakciónkból kilenc újszülöttről tudok, de tudom például, hogy Áder János és nyilván mások családjában is van új kisbaba. Az ő számukra, e családok számára ez az év már biztos emlékezetes lehet. A kisbabák persze még nem tudják, hogy papáik mu nkahelye, a Magyar Országgyűlés, nem feltétlenül örvend köztiszteletnek. Sokan azt hiszik, hogy csak veszekedni tudunk. Sokan azt hiszik, hogy szócsatáinkból eltűnt a lényeg: az együttérzés, a segíteni akarás, a tudás és a tapasztalat sokak szegénységéről, a megrendülés képessége a reménytelenül küszködők sorsa felett, a szándék a mély társadalmi szakadékok áthidalására. Pedig tudom, hogy mindnyájunkban bennünk vannak ezek a képességek, hiszen többek között talán ezért is választottuk a politikusi pályát, é s talán többek között ezért is szavaztak ránk és pártjainkra a választók, és remélem, nem csak azért, mert a másik pártot, a többi pártot még rosszabbnak tartották. Jövőre, a kampányok elmúltával a közös uniós feladatok közepette talán lesz módunk ezeket a képességeinket is felmutatni. Ha ez sikerül, akkor boldogabb lesz az új év az ország számára és a mi számunkra is. De addig is boldog karácsonyt kívánok minden honfitársunknak és boldog karácsonyt minden képviselőtársunknak is. Egy napirend előtti felszól alás keretében persze nem lehet mindenkit megajándékozni. De jelképesen hoztam magammal három mézeskalács karácsonyi angyalkát azért, hogy átadjam három frakcióvezető kollégámnak (Felmutatja.) vagy helyettesüknek, akik éppen itt vannak a teremben. Azt pers ze nem hiszem, hogy jövőre angyalian tudunk majd viselkedni - én biztos nem vagyok képes rá
