Országgyűlési napló - 2002. évi téli rendkívüli ülésszak
2002. december 23 (45. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Mandur László): - DR. DÁVID IBOLYA (MDF): - ELNÖK (Mandur László):
287 , de remélem, hogy a kis angyalka, remélhetően nem nagyon rövid, karácsonyi fegyverszünetet azért jelképezhet. Köszönöm a figyelmüket. A rendelkezésre álló egy per cben még gyorsan odaadom az angyalkákat. (Taps a kormánypárti padsorokban. - Lendvai Ildikó egyenként üdvözli és ajándékot nyújt át dr. Mátrai Mártának, Font Sándornak és dr. Eörsi Mátyásnak. - Taps a kormánypárti padsorokban és szórványos taps a Fidesz so raiból.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, frakcióvezető asszony. Remélem, azért sikerül mégiscsak angyalként viselkednünk, vagy legalábbis tegyünk rá kísérletet a következő időszakban. Megkérdezem, hogy a kormány nevében kíváne valaki felszólalni. (Senki sem jelentkezik.) Úgy látom, hogy senki. Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Dávid Ibolya frakcióvezetőhelyettes asszony, a Magyar Demokrata Fórum részéről: "A családok ünnepe elé" címmel. Parancsoljon, öné a szó, frakcióvezetőhel yettes asszony. (Általános zaj. - Az elnök csenget.) DR. DÁVID IBOLYA (MDF) : Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! A kereszténység és a családok legnagyobb ünnepére készülünk. Ebben a készülődésben bizony törekednünk kell arra, hogy minél jobban, érz ékenyebben figyeljünk a valóságra, figyeljünk embertársainkra, figyeljünk nélkülöző, rászoruló, egyedülálló honfitársainkra. Adventi napokban a kereső, várakozó lelkületről, magatartásról elmélkedünk, miközben egyre komolyabb és nyilvánvalóbb, hogy nem adv ent tiszta fényű várakozásában, hanem adventi ködben élünk és létezünk. Zaklatott életű emberek vagyunk, zajos a külvilág, és a családi otthonokban is nehéz csendre és békességre lelni. Soksok hiányérzetünk van, sokszor úgy érezzük, hogy magányunk, problé máink nagyon nagy terhet rónak ránk. Szüntelenül keressük a feloldást. E feloldásban az isteni misztérium erőforrás. Az isteni jelrendszerben a jászol és a kereszt bizonyos értelemben ugyanazt tárja elénk. Az sem mondható véletlennek, hogy mindkettő ugyana bból a fából készül. A betlehemi gyermek sírásától a kereszten felhangzó jajkiáltásig a fény és a sötétség váltakozásának sajátos emberi ritmusa váltakozik. Amire a belső és a külső élet hullámzásában a belső, külső nehézségek és ezek nyomán járó feszültsé gek során mindig is szükségünk van és lesz, az lelkünk békéje, s lelkünk békéjének megőrzése. (10.10) Csakis a lélekben, a lelki békében, az erős hittel, erős elszánással élő ember tudja függetleníteni magát környezete kisebbnagyobb bajaitól. Mindig szüks égünk van és lesz az odafigyelésre, a szeretetre. Egyéni és közösségi életünkben semmi sem fog sikerülni testvéri szeretet nélkül. E szeretet megköveteli és kiköveteli tőlünk, hogy tudjunk megbocsátani egymásnak, hogy türelmesek legyünk egymáshoz. Csakis e zen az úton járva leszünk képesek békességet, nyugalmat biztosítani egymásnak és közösségeinknek. Holnap, újra megünnepelt karácsony éjszakáján Krisztus világítsa meg, az ő fénye töltse el szívünket, akkor is, ha esetleg úgy érezzük: homályban, néha sötéts égben botorkálunk, s lelkünk mécsese néha gyengébb fénnyel ég. Több világosságot, több melegséget! - így könyörgött Goethe. Egy emberi lét után vágyódó kiáltása bizony jelképes ma is, és most is igen aktuális. A Magyar Demokrata Fórum nevében ezt kérjük mi is, és ezt kívánjuk mi is önöknek és minden honfitársunknak, hogy ebben az igazság napját váró adventi időben kegyelemteljes, békés karácsonyt kívánhassunk mindenkinek! Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm, frakcióveze tőhelyettes asszony, a jókívánságokat külön is. A kormány nevében felszólalni kíván Lamperth Mónika belügyminiszter asszony.
