Országgyűlési napló - 2002. évi téli rendkívüli ülésszak
2002. december 18 (44. szám) - Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének 2001. évi tevékenységéről szóló beszámoló; az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének 2001. évi tevékenységéről szóló beszámoló elfogadásáról szól... - DR. LENKOVICS BARNABÁS, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa, a napirendi pont előadója:
208 tulajdon szabadság ából az egyéni és társas vállalkozás, a gazdasági társaság- és szövetkezetalapítás, a gazdasági verseny szabadsága. Az eszmények, az alapvető szabadságok és a deklarált jogok azonban mindig, ahogyan azt napjainkban is tapasztaljuk, szebbek és tisztábbak, m int azok tényleges gyakorlati megvalósulása. A születési előjogokat már a polgárosodás kezdetén a részben öröklött, részben újonnan szerzett vagyoni különbségekből adódó vagyoni előjogok és kiváltságok váltották fel. A polgári társadalom is kettészakadt, í gy szinte születése pillanatában felmerült a szabadság mellett az egyenlőség, legalább az esélyegyenlőség tényleges igénye is. A XIX. század végétől az addigi polgári szabadságjogok első hullámát az úgynevezett szociális jogok második hulláma követte. Ezze l az európai államok részben a tudományos szocializmus radikalizmusát kívánták elhárítani, részben eleget kívántak tenni a Rerum novarum etikai elvárásainak és az egyre erősödő szociális és munkásmozgalmak államhatalommal szembeni követeléseinek, hogy védj e meg és támogassa a társadalom legelesettebb és legkiszolgáltatottabb rétegeit és osztályait. Társadalmi, azaz egészségügyi, szociális, kulturális, oktatási, majd szükségszerűen gazdasági téren is egyre kiterjedtebbé vált az állami beavatkozás és szerepvá llalás. Az egyre nagyobb mértékben mindenkiről gondoskodó paternalista állam azonban cserében ugyanilyen, egyre kiterjedő mértékben alattvalói lelkét is megvásárolta, és hol korporativista, hol nemzeti szocialista, hol kommunista diktatúrák formájában képe s és kész is volt az egész társadalom feletti totális hatalmat megszerezni. A XX. század első fele - nálunk nagyobb részben a második fele is - a különböző színezetű, de egylényegű, az alapvető szabadságokat és az emberi jogokat semmibe vevő, sőt emberi él etek tíz, de talán százmillióit megsemmisítő totális diktatúrák borzalmaitól volt terhes. Ezen borzalmak hatására döbbent rá igazán az egész emberiség az emberi jogok és alapvető szabadságok valódi súlyára és fontosságára. Az ENSZ 1948as emberi jogi dekl arációjával indult útjára, majd világméretekben felerősödött az emberi jogi jogalkotás és jogvédelem harmadik hulláma, egyensúlyt keresve egyfelől az emberi jogok körén belül a polgári és politikai szabadságok, valamint a gazdasági és a szociális, kulturál is jogok között, másfelől, általánosabb értelemben, a társadalmi autonómia és az állami szerepvállalás - most már mint állami kötelezettségek - között. (12.10) Ehhez a fősodorhoz csatlakozott vissza formális, jogi értelemben 1989. október 23án a Magyar Kö ztársaság is, bár az 194546os demokratizálási kísérlet, az 1956os forradalom és szabadságharc, az 1968as piacosítás nyomán kifejlődő második gazdaság, és az 1986ban induló demokratikus ellenzéki mozgalmak tanulsága alapján, valóságos akarata szerint, sohasem szakad ki abból. A politikai felszín túlzó és torz kitérői és kerülő útjai az emberek alapvető szabadságok iránti elpusztíthatatlan vágyán és az emberi jogok egyetemes fejlődésének trendvonalán nem tudtak változtatni. Az európai, szélesebb értelemb en a nyugati civilizációban érvényesülő emberi jogok a nemzeti jogrendszerekben alkotmányos alapjogokként fogalmazódnak meg. Ezeket az alkotmányosság követelményeinek megfelelő törvények és végrehajtási rendeletek alanyi jogokra bontják, anyagi jogi és elj árási jogi garanciákkal övezik. Ezáltal az alanyi és azokon keresztül az alapjogok biztosítása, védelme és érvényesítése az állam minden szervének kötelessége. Ott azonban még nem tartunk, hogy ezt a kötelességét az állam minden szerve maradéktalanul telje sítse is. Miután az alapvető értékek állam általi tiszteletben tartása terén a Montesquieuféle hatalommegosztás elvén alapuló államszerkezet a XX. században több ízben is szinte minden európai országban elégtelennek bizonyult, a demokratikus jogállami str uktúra új intézményekkel egészült ki. Ilyen, kifejezetten az emberi és alkotmányos alapjogok védelmére és érvényesítésére szakosodott új állami intézmények az Alkotmánybíróság és az országgyűlési biztosok intézménye. Az emberi jogok és az alkotmányos követ elmények érvényesülését a törvényhozással, szélesebb értelemben a jogalkotással szemben elsősorban az előzetes és az utólagos normakontroll keretében az
