Országgyűlési napló - 2002. évi téli rendkívüli ülésszak
2002. december 17 (43. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - KUNCZE GÁBOR (SZDSZ):
12 belpolitikai kérdést, ezzel egyetértünk, és nem jó dolog az, hogyha különböző belpolitikai viták terhelik az ilyen jellegű és ilyen nemzetközi összefüggéseket és problémákat jelentő kérdéskört. Úgy érz em, nagyonnagyon fontos, hogy felismerte a kormány azt, hogy tennie kell a dolgát, erre megvan a lehetősége, megvan a hatásköre. Ebből a szempontból üdvözöljük ezt a döntést, és elvárjuk, hogy tegyen meg mindent annak érdekében, hogy a magyar lakosságot, nemcsak Kaposvár és Taszár környékén, hanem az egész ország lakosságát ne érje fokozottabb kockázat, fokozottabb veszély. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban. - Kovács László és Juhász Ferenc tapsol.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. A Magy ar Szocialista Párt képviselőcsoportjából Lendvai Ildikó frakcióvezető asszonyt illeti a szó. Frakcióvezető asszony! LENDVAI ILDIKÓ (MSZP) : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A szocialista képviselőcsoport tudomásul veszi, hogy ebben a kérdésben a dönté s a kormányé, de úgy gondoljuk, minket azért választottak meg képviselőnek, hogy választóink érdekében véleményt mondjunk, és nem azért, hogy Pilátusként mossuk kezeinket. Most pedig néha mintha pilátusi hangokat hallottam volna - nem értem az egyértelmű v álaszokat. A mi véleményünk, a mi válaszunk egy "igen, ha" szerkezetű mondatban foglalható össze. (9.50) Igen, méghozzá egyértelmű igen a magyar részvételre a terrorizmus elleni harcban. Ezt a megrendült igent már kimondták mindazok a tévénézők, akik annak idején látták a leomló tornyok és a vétlen áldozatok képeit. Kimondta ezt az igent parlamenti állásfoglalás formájában annak idején a parlament majdnem valamennyi frakciója. Igaz ugyan, hogy a MIÉPnek voltak szégyenteljes szavai az ügyben, de - talán töb bek között ezért - a MIÉP ma nincs is a parlamentben. Mert ugye, jól gondolom, hogy a megtámadottal együttműködést nem vállaló MIÉP véleménye sincs ma a parlamentben? Ha pedig igent mondunk a terrorizmus elleni harcra, akkor nem elég azt mondani, hogy fogj uk meg és vigyétek: akkor nekünk is vinni kell. Amit vinni kell, kétségkívül teher, jobb volna, ha nem volna. De jelen formájában még a legelviselhetőbb teher. Itt térek rá a "ha"ra. Igen, támogatjuk a taszári bázis igénybevételét, ha megvalósulnak azok a feltételek, amit a külügyminiszter úr jelzett: ha innen nem vetnek be senkit, ha az Egyesült Államok garanciát vállal dokumentumokkal az itt képzettekért, a tábor őrzéséért, ha - mint eddig - továbbra is megvalósul a folyamatos konzultáció a térségben érd ekelt polgármesterekkel. Mivel ezeket a feltételeket a kormány most vállalja, ha gombot kellene nyomni, mi az igen gombot nyomná nk. Gombot nyomni nem kell, de igent vagy nemet mondani kell. Mert ha már Pilátust emlegettem: jó érzésű ember nem szokta Pilátust példaképének választani. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, f rakcióvezető asszony. A Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából Kuncze Gábor frakcióvezető urat illeti a szó. Frakcióvezető úr! KUNCZE GÁBOR (SZDSZ) : Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Én is azzal kezdeném, hogy élénken emlékszem még arra a döbbenetre, ami mindenkin eluralkodott a szeptember 11ei terrortámadás következményei láttán. Emlékszem arra a hangulatra is, amikor a parlamenti pártok döntő többsége - lehet mondani, hogy a demokratikus pártok - támogatásukról biztosították a terrori zmus elleni fellépést. Ezért aztán mi is helyesnek tartjuk, ha a kormány ez ügyben tárgyal, és helyesnek tartjuk azt is, ha Magyarország
