Országgyűlési napló - 2002. évi téli rendkívüli ülésszak
2002. december 17 (43. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - VARGA LÁSZLÓ (MSZP):
13 a terrorizmus elleni fellépésben tevékenyen részt vesz. Ezért aztán támogatjuk azt is, hogy az amerikai kormány kérésén ek megfelelő, szükséges lépéseket megtegyük. Igaz, minden ilyen döntés természetes módon hord magában veszélyeket, ugyanakkor azonban a legnagyobb veszély az, ha nem teszünk semmit a terrorizmus visszaszorítása érdekében, és számunkra is az az egyik nagy v eszély, ha nem veszünk részt a terrorizmus elleni küzdelemben, hiszen csak akkor igényelhetjük a magunk számára azokat a biztonsági garanciákat, amelyeket a különböző nemzetközi szervezetek biztosítanak számunkra, ha mi is részt veszünk ezeknek a garanciák nak a megteremtésében. Én azzal is egyetértek természetesen, hogy a szükséges tájékoztatást kapják meg az érintetett önkormányzatok, azzal is egyetértek, hogy a kormány felelőssége a biztonság megfelelő garantálása a térségben, és természetesen azt is font osnak tartom, hogy ha új fejlemények vannak, akkor a parlamenti pártok kapjanak megfelelő támogatást. Most végül is ez a helyzet alakult ki, ezért frakciónk is támogatja, hogy a kormány e szerepvállalás tekintetében vállaljon feladatokat. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, frakcióvezető úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A mai napon napirendi előtti felszólalásra jelentkezett Varga László frakcióvezetőhelyettes úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából, "Nyitány a decentralizációhoz" címmel. Frakcióvezetőhelyettes urat illeti a szó. VARGA LÁSZLÓ (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! A kormányprogram egyik hangsúlyos célkitűz ése a regionális önkormányzatok 2006ra történő megteremtése. A meghirdetés óta bennfentesek és alulinformáltak, a változások reménybeli kedvezményezettjei és vélt áldozatai egyaránt szítják a hangulatot, keverik az állóvizet, ha régiókról, a megyék változ ó szerepéről esik szó. Sajátos a munkamegosztás is, hisz a központi hatalom beszél a funkciók régióba telepítéséről, a decentralizálásról, a megyei szinten tevékenykedők pedig a feladatok felfelé áramlásával, megyékből a régiókba telepítésével riogatnak. M i is a tényleges helyzet hazánkban? Magyarországon a fejlesztési forrásoknak még ma is több mint 90 százalékáról központi, minisztériumi hatáskörben születnek pályázati döntések, míg az Unió tagállamaiban átlagosan 35, nem ritkán 50 százalékban decentraliz áltan hozzák elhatározásaikat. Égető szükség van tehát a hatásköröknek, a forrásoknak, a felkentségnek a központi szintről lefelé delegálására, a régiókon belül élők helyzetbe hozására. Ez korántsem a kiüresített megyék ellehetetlenítését, létünk megkérdőj elezését, éppen ellenkezőleg, a döntési centrumok hozzánk és a helyi önkormányzatokhoz történő közelítését jelenti. A fejlesztési decentralizáció valódi értelme a XXI. században szükséges szerződés elvű, nyitott társadalomszervezési folyamatok érvényesülés e a XIX. századból örökölt, zárt hierarchiákkal szemben. Csak ezen az úton biztosítható a fejlesztésben érintett emberek és közösségek részvétele a tervezésben, a döntéshozatalban, ezáltal önigazgatási képességeik növekedésében, és csak így biztosítható a fejlesztéspolitika program alapú, cél- és eredményvezérelt működése. El kell hinnünk nekünk, megyékben dolgozó politikusoknak is, hogy a regionalizmus nem szitokszó, a regionalizmus nem fenyegeti, hanem biztosítja az önkormányzást; nem elvonja, hanem hozzá ad a meglévőhöz; nem kizár, hanem megnyitja a lehetőséget azok számára is, akik eddig a legkevésbé voltak döntési helyzetben. Esély teremtődik arra, hogy a közösségek, kistérségek nagyobb mértékben válhassanak saját sorsuk uraivá, formálóivá annak minden j árulékos felelősségével együtt, mint bármikor korábban Magyarországon. Szent István megyéi az ő korában voltak az államszervezés hatékony méretű alapegységei. Meggyőződésem, hogy szűkülő világunkban, mai, gyorsuló időnkben a regionális együttműködések jele nthetik az ennek megfelelő, hatékony méretet.
