Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. október 2 (24. szám) - Az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - PAPP JÓZSEF (MSZP): - ELNÖK (Harrach Péter): - SZABÓ LAJOS (MSZP):
1008 Tisztelt Képviselőtársaim! A kérdés már csak az: ki fogja vállalni az úgynevezett vállalásaik után, az elhibázott döntéseket követően a felelősséget? Miért kell a magy ar társadalomnak egy Bokroscsomagot követően, néhány év után egy Lászlócsomag felé haladnia? Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Köszönöm szépen. Megadom a szót Szabó Lajos... (Jelzésre:) Bocsánat, kétperce sek vannak, egy kis türelmet hadd kérjek. Papp József következik, MSZP. PAPP JÓZSEF (MSZP) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Úgy látom, hogy a Fidesz két dolgot bán nagyon most már. Az egyik az, hogy elfelejtett kampányolni tavasszal; a másik pedig az, hogy nem tet ték meg azokat, amiket mi itt most ezzel a törvényjavaslattal megtettünk, mert rájöttek, hogy ha valamit adtak volna az embereknek, akkor lehet, hogy többen szavaztak volna rájuk, bár én a hozzászólásokból azt is érzem, hogy nem azt sajnálják, hogy nem adt ak az embereknek, hanem azt, hogy nem maradtak kormányon. Én azt gondolom, padlássöprésnek minősíteni azt, hogy az emberek adóforintjaiból magasabb bért kapnak vissza a köz alkalmazottai, az enyhén szólva arcátlanság. Polgármesterként, 800 közalkalmazott m unkáltatójaként határozottan állíthatom, hogy az emberek nem padlássöprésnek fogták fel azt, amit mi csinálunk. Az eredeti szakmámban én magyartanár lennék, politikai beállítottságomban pedig baloldali, de hogy egy állítólagos polgári párt képviselőjének m eg kelljen magyarázni, hogy a tőzsde az nem rulett, hanem befektetés, pénzkockáztatás, ami a dolgos és izzadó emberek munkahelyét teremti meg, azt gondolom, hogy nevetséges. Bár azt hiszem, ehhez már elég késő van, hogy elviselhető legyen. Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Úgy látom, a másik felszólaló visszavonta kétperces felszólalási szándékát, ezért most már valóban megadom a szót Szabó Lajos képviselő úrnak, MSZP. A képviselő úré a szó. SZABÓ LAJOS (MSZP) : Köszönöm a szót, elnö k úr. Előre kell bocsátani, valószínű, hogy nem alakult meg még olyan kormány, amely a mindenkori ellenzékének jó adótörvényeket tudott volna benyújtani, tehát én ezt teljesen természetesnek tartom, hogy itt mi most azt tesszük, amit teszünk, és az adótörv ényekről kormányzati pozícióból, illetve ellenzéki pozícióból vitatkozunk. Ez egy demokráciában bevett szokás, nagyon jó dolog, hogy így van; amennyiben ennek a hangneme a személyeskedésektől mentes, és hál' istennek, hogy ennek a vitája most nagyrészt men tes volt a személyeskedéstől, akkor talán még eredményes is tud lenni. Ezt a vitát bizonyos kettősség kísérte, nem most, hanem a sajtónál, a tévévitákban, a rádióvitákban, ahol ellenzéki és kormánypárti képviselők részt vettek, és a kérdezők részéről egyug yanazon vitaműsorban mindig két dolog merült fel, és lehet, hogy ugyanannak a kérdezőnek a szájából két percen belül mind a két kérdés felmerült. Tudniillik az egyik az, hogy miért ilyen kismértékű az adócsökkentés, rá két percre viszont az volt már a kérd és, hogy jó, jó, de ha ilyen mértékű adócsökkentés lesz végrehajtva, akkor miből fogják az ígéreteket teljesíteni, mi lesz majd a költségvetésben. Úgy gondolom, hogy ezzel a kettősséggel együtt kell nézni az adótörvényeket, és ezzel a kettősséggel együtt k ell kezelni az erről szóló vitát. Mi is volt a célja az adótörvényeknek? Négy alapvető célt tudunk megfogalmazni: az egyik egy igazságosabb közteherviselés bevezetése, amely a lakosság adóterheinek a mérséklésére irányul - ezt egyrészt az adójóváírás növel ése teszi lehetővé , másrészt pedig az első évben, 2003ban az adósávok szélesítése, illetve 2004re vonatkozóan az adósávok további szélesítése és valamint az adókulcsok csökkentése. Tehát igazuk van az ellenzéki képviselőtársaimnak, amikor azt mondják,
