Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. szeptember 25 (22. szám) - Az elmúlt rendszer titkosszolgálati tevékenységének feltárásáról és az állambiztonsági szolgálatok történeti levéltára létrehozásáról szóló törvényjavaslat, valamint a közéleti szerepet betöltő személyek állambiztonsági múltjának nyilvánosságra hozata... - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DEMETER ERVIN (Fidesz):
711 Az a kritika, amit megfogalmazott Mécs képviselő úr, hogy a következő ciklusra léptette hatályba ezt a törvényt, csak azt az alkotmányos tiszteletet tükrözi számomra, hogy visszamenőlegesen nem le het emberekre olyan feltételt szabni, amely miatt ők ’90ben úgy vállaltak közéleti szerepet, hogy rájuk nem vonatkoztak ezek a szabályok. Ezért alkotmányos szempontból egyetlen járható út volt, és ha ma Alkotmánybíróság előtt van az ön bizottságának az el járása, akkor ez az egyik leginkább kifogásolható eleme, ez a visszamenőlegessége. Megvárjuk ebben az Alkotmánybíróság döntését. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Kétperces hozzász ólásra következik Horváth János úr, a Fidesz képviselője. DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szívesen szállnék vitába és beszélgetésbe Mécs Imre képviselő úr több tézisével is, de engedtessék meg, hogy csak egyetlenegyre reflektáljak most tisztelettel. Nevezetesen, a képviselő úr azt mondja, hogy azért is lépjünk túl vagy borítsunk rá fátylat - különböző allegorikus módon újrafogalmazhatnám, amit a képviselő úr szavaiból értelmezek , merthogy csak egyetlenegy elitje van ennek az országnak, mert csak egyetlenegy elitje van, tehát azzal úgy bánjunk, mint a hímes tojással, mert arra akkora szükségünk van, mint egy falat kenyérre. Képviselő úr, tisztelettel kérném, hogy gondoljuk ezt újra. Mert az, hogy Magyarországot kormányozza egy elit, most már az elmúlt tizenvalamennyi évben, úgymint az Országgyűlés, úgymint a kormányzás és más hivatalai az országnak, ez úgy van, mert ezek megörökölték. Az, hogy az országban mások is részt vettek volna ebben, a verseny, a demokratikus meglátás és maguknak a megmutatása révén, hogy az ország valóban meglátta volna a második, meg a harmadik, meg a más elitet, nem volt rá lehetőség, mert az, aki korábban az elit volt, azoknak megvolt az a - használjam ezt a szép szót - monopóliumuk, hogy ezt tovább folytassák, anyagi eszközökkel, kapcsolatokkal. Tehát annak a második és harmadik elitnek nem volt meg a lehetősége, hogy megmutassa magát, és valóban elitté váljon, hanem továbbra is árnyékban van, és hogy sor kerüle rá, éppen ez az egyik kérdése a magyar jövőnek. K öszönöm. ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Kétperces hozzászólásra következik Demeter Ervin úr, a Fidesz képviselője. DEMETER ERVIN (Fidesz) : Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Csak a reflektálás lehetőségével élve három apró észrevé tel a kormánypárti képviselőtársam hozzászólásához, hogy vane másik politikai elit. Meggyőződésem, hogy van és létezik másik politikai elit, ha nagyon szűken, a rendszerváltás idején is létezett más elit, értelmiségi elit. Örömmel tudom mondani önnek, kép viselő úr, hogy jelenleg a megítélésem szerint egy igen vastag réteg, a közigazgatásban megtalálható komoly elit létezik, aki nem kapcsolódik semmilyen formában az egykori szocializmushoz, nem kerülhetett állambiztonsági szolgálatokkal kapcsolatba. Bár sok szor én is látom ennek a gondolkodásnak a visszaköszönését a jelenlegi kormány személyzeti politikájában; valóban úgy gondolja, hogy nincs más, mint a pártállami elit. Ami azt a felvetését illeti, hogy az SZDSZ leplezte le a titkosszolgálatokat, ezzel kapc solatban azért vannak fenntartásaim, meg magával az egész Dunagate üggyel kapcsolatban vannak fenntartásaim. Nekem azért olyan érzésem is van sok minden mellett, hogy ez többek között a későbbi iratmegsemmisítést legalizálta; azt is megkockáztatom, hogy a z MSZP belső harcainak áldozatául esett, eshetett az akkori belügyminiszter, tehát egyéb tényezők is szerepet játszottak. Ami pedig azt a visszatérő kérdést illeti, hogy mikor került elfogadásra az ügynöktörvény - valóban későn. De jól értem, akkor önök - minden alapot feltételezve és joggal - azt mondják, hogy
